Szakrálisból a mindennapiba

Csak bizonyos előre meghatározott napokon voltak előadások, amelyeken részt vett mindenki, aki egy közösséghez tartozott, fogalmazott Pintér Márta Zsuzsanna, a Pannon Egyetem tanszékvezető egyetemi docense.

A reneszánszban ez a helyzet megváltozott: a színház elszakadt a szakrális világtól és a mindennapok része lett. Ettől még megmaradt ünnepi alkalomnak is; sokszor volt előadás esküvők, születésnapok alkalmából, kivételes vendégek érkezésekor.

Mégis az 1550-es évektől kezdve, amikor létrejöttek az első hivatásos színtársulatok, a színész már olyan, amilyennek ma is ismerjük.

Mi dönthetjük el, mit nézünk meg, mikor, melyik színésszel, a hét minden napja rendelkezésünkre áll. Egyre kevesebben vesznek fel ünneplő ruhát, ha színházba mennek - a színház megszokott, természetes része lett a hétköznapoknak.

Pintér Márta Zsuzsanna szerint azért is fontosak a színházi ünnepek, mint ez a mai is, hogy egy pillanatra átgondolhassuk, milyen jó ez így. Sokunk számára minden jó előadás ünnep, ma is átöltözünk és otthon hagyjuk a hétköznapokat, ha színházba megyünk.

Nemrégiben egy Budapesttől távoli kisvárosban élő ismerősöm életében először eljutott a Magyar Állami Operaházba.

Hosszas tervezés, izgalmak, készülődés után a Bánk bánt nézte meg vasárnap délelőtt, hogy estére hazaérjenek a családdal. Este felhívtam, megkérdeztem, milyen volt.

Egy kis csend után azt válaszolta: "Tudod, én nem hittem, hogy ilyen létezik. Ültem abban a gyönyörű teremben, hallgattam a zenét és beleborzongtam... Futkosott a hátamon a hideg...Te is érezted már ezt?"

Megnyugtattam, hogy igen, én is éreztem már azt a megfoghatatlan valamit, amit katarzisnak nevezünk, ami miatt színházba járunk és ünnepeljük azokat, akik ezt létrehozzák.