Az élethez szerencse is kell

Jókor jó helyen. Onnantól kezdve, melyik országba, melyik városba, milyen családba születünk, milyen iskolát választanak szüleink számunkra.

Később a bennünket körülvevő emberek, barátok, kapcsolatok szocializálnak, közösségek, felsőoktatási képzések, kurzusok. Kell ahhoz szerencse, élete során kikkel találkozik az ember, kezdeményezéseire van-e fogadókészség, ötleteire lelkesedés.

Ha balettegyüttest hoz létre, lesznek-e táncosok, akik a fővárosból vidékre követik őt, ha énekkart, zenekart alapít, lesznek-e, akik örömmel csatlakoznak és évekig kitartanak? Szükség van-e ott éppen akkor balettegyüttesre, énekkarra, zenekarra, hiányzik-e, betölt-e egy űrt? És ha túlkínálat van együttesekből, művészeti közösségekből, melyik éli túl, melyik marad meg?

Az élethez szerencse is kell. Tagja lenni egy családnak, tanítványa egy tanárnak, barátja valakinek, része egy csapatnak, részese egy utazásnak. Az, hogy most éppen itt tartunk, hogy ezt  elértük, saját érdemünk. És a bennünket körülvevő közösségé, környezeté.