Félbeszakadt a füst miatt a varázslat

Összenéztünk, "diszkós" füstgép Shakespeare klasszikus vígjátékában? Bár a Szentivánéji álom neves ukrán rendezőjének elképzelésébe még ez is beleférhet. Már az első jelenet maga volt a csoda, amikor a füstben elkezdődött az álomszerű tündérjáték. Gyönyörűek a fények, a jól kiválogatott kísérőzenékkel magával ragadó a darab.

Káprázatosak a színpadképek, a veszprémi színészek lubickolnak a remek szerepekben. Csöppet sem zavaró, hogy az álmok és szerelmek erdejében díszlet nincs. Kiváltotta ezt a rendező a zsinórpadlásról megállás nélkül gomolygó füsttel és a különleges világítással.

Minden adott volt tehát az igazi színházi élményhez, a varázslathoz - legalábbis az egészséges embereknek. Mert a glicerin alapú füst, amire a rendezés épült, és ami az egészségre állítólag nem káros, lassan betöltötte a teátrum máskor is levegőtlen, túlfűtött nézőterét. A közönségből az allergiásokra és a légúti panaszokkal küszködőkre egyre nehezebb percek vártak.

Mi ugyancsak köhécseltünk, égett a szemünk, lassan görcsbe rándultak a légzőizmaink, mind érdesebbé vált a levegővétel. Az allergiás tüneteket fokozták a színpadon szétszórt és még a hátsó széksorokban is szállongó pehelytollak. Nem mertünk tovább maradni, a szünetben fájó szívvel ott hagytuk a kiváló előadást.

Hogy rajtunk kívül még hányan távoztak ilyen ok miatt, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy minden harmadik magyar ember allergiás, köztük sok színházkedvelő. Erre pedig illene odafigyelni!