A Vaszaryak sorsa kötődött Veszprém megyéhez

A 19-20. században megyénkhez szorosabban kötődött három jeles tagjuk: Vaszary Kolos (1832-1915) bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek; Vaszary János (1867-1939) festőművész és Vaszary Béla (1861-1915), a veszprémi polgári fiúiskola tanára, később a kereskedelmi iskola igazgatója. Rokonok voltak. A főpap apai ágon nagybátyjuk volt a testvéreknek, Jánosnak és Bélának. A Dunántúl különböző települései - Keszthely, Kaposvár, Lábod - volt a szülőhely, hogy aztán alkalomadtán közelebb kerüljenek egymáshoz Veszprém megyében.

Vaszary Ferenc (Kolos bencés szerzetesi név) diákként a nyári szünidőt többször a paloznaki plébános nagybátyjánál töltötte. Gyalog tette meg az utat rossz csizmában, szegényes öltözetben Keszthelytől Paloznakig. Az első szentmiséjét a falu templomában mutatta be.

Vaszary Kolos bencéstanári működésének második állomáshelye Komárom után Pápa volt, ahol a rend algimnáziumában tanított 1856-tól 1861-ig. Ekkor kezdett először politikával foglalkozni. Lelkes buzgósággal küzdött a magyarság jogaiért. A templomban és a városi rendezvényeken szívet-lelket megindító beszédeket tartott. A pápaiak nem felejtették el a hercegprímássá lett (1891) Vaszary Kolost. 1892-ben a város díszpolgárává választották. Tizennégy tagú küldöttség adta át neki a díszoklevelet. Ebből az alkalomból a hercegprímás a pápai szegények részére 500 forintot küldött, melyet vallási hovatartozástól függetlenül kiosztottak a rászorulók között.

A vasegészséggel nem rendelkező Vaszary Kolos sokat betegeskedett. Balatonfüredre a gyógyulás vágya vitte még esztergomi tanároskodása idején (1861-1869). Később is, mikor módja lett volna, hogy külföldön keresse gyógyulását, hű maradt Balatonfüredhez, a Balatonhoz és a gyógyító erejű savanyúvízhez, mely a gyomorbajából kigyógyította. Amíg nem építtette fel nyaralóját (1892), addig a Grand Hotelban szállt meg. Általában június második felétől augusztus közepéig tartózkodott Füreden titkára társaságában. Papi teendői elvégzése és a hivatalos ügyek elintézése mellett a gyenge fizikumú bíboros, egyháznagy többet tudott törődni egészségével. Sokat sétált a fenyvesben, a nyaralójának később kialakított parkjában. Esténként gyakran hallgatta titkárával együtt a veszprémi Kis Jancsi zenekarát. "Jancsi pedig érzéssel játszotta a hercegprímás kedvenc nótáját: Hullámzó Balaton tetején... "

Vaszary Kolos nem felejtette el a szegénységben töltött gyermekéveit, fiatalságának nélkülözéseit. A szegények istápolója maradt főpapként is. A szegények segélyezésében kifogyhatatlan volt. Balatonfüreden is gyakorolta jótékonyságát. A palotájából időnként sok pénz ment a postára intézetek, templomok, iskolák számára. Találóan jellemezte Roboz István 1893-ban az egyházfejedelmet: "Mélyen érző, nemes szív a bíbor alatt."

Balatonfüred község 1898-ban díszpolgárává választotta Vaszary Kolost. Az okmányt átadó küldöttség szónoka a helység református lelkésze volt. Vaszary Nelli, az unokahúg esküvője összehozta a Vaszary család tagjait 1900 februárjában a budapesti prímási palota házikápolnájában. Az egyházi szertartást a főpap végezte.

A hercegprímás életének utolsó éveit Balatonfüreden töltötte teljes visszavonultságban, miután lemondott 1912. december 31-én esztergomi érseki méltóságáról.

A vonattal érkező hercegprímás Veszprém érintésével jutott el Balatonfüredre. A jutasi állomástól saját fogatán vagy Hornig püspök fogatán utazott pihenőhelyére.

Vaszary Kolos Veszprémben is járt. 1894 nyarán Balatonfüredről bejött, hogy visszaadja báró Hornig Károly veszprémi püspök látogatását. A közöttük meglévő jó kapcsolat egyik ma is látható jele az érseki palota folyosójára kifüggesztett, ismeretlen festő által készített hatalmas portré a hercegprímásról. Engedélyezte 1907-ben a veszprémi székesegyház átépítését. Hozzájárult a szükséges kölcsön felvételéhez. Vaszary Kolos nyugalmazott hercegprímás 1915. szeptember 3-án meghalt. Hat nap múlva Keszthelyen a temetési szertartást báró Hornig Károly bíboros püspök végezte.

A bíboros idősebb unokaöccsét, Vaszary Béla polgári iskolai tanárt a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1893-ban Besztercéről Veszprémbe helyezte. A polgári, illetve a felső kereskedelmi iskolában magyart, földrajzot, történelmet és tornát tanított. A Komakút téri egyik ház bérelt lakásában lakott családjával, igazgatóként 1909-től a szolgálati lakást foglalhatta el a Palotai u. 1. számú iskolaépületben (ma Kossuth Lajos Általános Iskola). Vaszary Béla irodalmi munkásságával tűnt ki.

A fiatalabb unokaöccsnek, Vaszary János festőművésznek a főpap volt a mecénása. Nemcsak anyagilag támogatta, hanem egyházi megrendelésekhez is juttatta. A balatonfüredi kerek templom egyik oltárképét, a Krisztus a kereszten címűt Vaszary János festette. Nagybátyját többször megörökítette ecsetjével.

A két fiútestvér között szoros kapcsolat alakult ki. A neves festőművész többször meglátogatta fivérét Veszprémben, több napot is itt időzött. A város vadregényes környékéről vázlatokat készített. Bátyja egyik gyermekének keresztapaságát is elvállalta (1898) az akkor még nőtlen Vaszary János.

Mindhármójukban benne volt a tudományok és a művészetek iránti hajlandóság, amely kitartó szorgalommal párosult. Vaszary Kolos történelem és földrajz szakos tanárként főként történelmi témájú tanulmányokat, életrajzokat írt. 1894-ben az MTA igazgatósági tagjának választották. Vaszary Béla a szépirodalmat mívelte. Írásaival találkozunk a korabeli helyi újságokban. Ötfelvonásos szomorújátékával az MTA dicséretét érdemelte ki. A helyi színtársulat 1901 novemberében be is mutatta a veszprémi közönségnek. A sokoldalú Vaszary János festőművész több mint háromszáz alkotásával írta be nevét a magyar, illetve a nemzetközi képzőművészet történetébe.