Lélegzünk vagy megfulladunk

A megbocsátás komoly erőfeszítést igénylő lelki folyamat, amikor az ember legyőzi a jogos haragot, bosszúvágyat, elengedi a sérelmet, jóindulattal, szeretettel fordul megbántója felé. Szeretetet adunk akkor, amikor nincs okunk rá, jóval viszonozzuk a rosszat. A modern pszichológia és a teológia szerint a megbocsátás erő, komplex feladat, amit tanulni kell. Minél mélyebb a két ember közötti érzés, annél mélyebb a sértés. Néha mélyen érint bennünket: értékes kapcsolatot vesztünk el, önértékelésünk szenved csorbát, sárba tipornak, megaláznak.

A megbocsátás függ a személyiségünktől, a bennünk lakozó emberi jóságtól és az empátiától.
Kapcsolataink a kölcsönös tisztelet és a bizalom alapján nyugszanak, az egymás ellen elkövetett sérelmek, vétkek ezt a bizalmat és tiszteletet rombolják le. A megbocsátás erény, azt jelenti, hogy elengedem a múlt sérelmeit, az engem ért támadásokat. A keresztényi megközelítés szerint ellenségeinknek is meg kell(ene) bocsájtanunk. A bűnt csak Isten bocsáthatja meg, aki más ellen vétkezik, Isten ellen vétkezik. A pszichológiai megközelítés szerint középpontban az ember belső békéje, jó közérzetének fenntartása áll, belülről szabadulunk fel.

Kutatók vizsgálták a megbocsátásra képes és képtelen emberek közötti különbséget. A megbocsájtásra képes emberek kevésbé szorongóak, kevésbé ellenségesek, kisebb az egójuk, empatikusabbak. A képesség az idősebbekre inkább jellemző, mint a fiatalokra. Az idősebbek törekszenek a konfliktusok rendezésére, a kiengesztelődésre, arra, hogy a közelgű elmúlás előtt biztosak legyenek abban, értékes életet éltek.

A megbocsátás nem felejtést jelent, hangsúlyozta az előadó. Folt esik rajtunk, dr. Gőgh Edit szerint nincs olyan tisztítószer, ami a foltot kiszedné, kimosná. A megbocsájtás olyan fontos, mint a lélegzet, ha nincs bocsánat, megfulladunk.
A megbocsátásnak éppúgy fázisai vannak, mint a gyásznak: észleljük a sérlemet, harag, dac, lelkifájdalom, tehetetlenség, szégyenérzet lesz úrrá rajtunk, végül a bocsánatkérés és annak elfogadása.

Megbocsátás nincs alázat nélkül, anélkül, hogy feladjuk büszkeség érzésünket. Az előadó példákat is hozott arra, hol van szükség megbocsájtásra. A válási árvák a válás drámáját nyolc-tíz évig hordozzák és nehezen tudnak megbocsájtani, házastársak között is sokféle sértéssel, bántással találkozunk. Fontos, hogy képesek legyünk magunknak megbocsájtani. Sokan képtelenek erre, leginkább a szorgalmas, becsületes, megbízható emberek, akiknek mindig bizonyítaniuk kell, hogy érdemesek az elismerésre, szeretetre, mert talán nem hallották elégszer, hogy egyszeri és megismételhetetlen vagy.

Bocsássunk meg azoknak, akik miatt rossz az önértékelésünk, akik miatt nem tudunk megbocsájtani! Meg kell értenünk szüleink, nagyszüleink sorstragédiáját, hogy megtaláljuk a kulcsot önmagunkhoz.
A megbocsájtás testi-lelki közérzetünkre, fizikai egészségünkre kihat. Tegyük meg az első lépést, különben a mélységek, repedések nőnek. Ne készítsünk listát a sérelmeinkről, ha van, dobjuk el. A harag, a düh börtönbe zár, a gyűlölet  amiben benne van az öl szó  olyan, mint az üszkösödés, felfalja az embert. A megbocsájtás nehéz út, de érdemes végigjárni. Jézus is belehalt, mi is belehalunk. Régi énünknek meg kell halnia, hogy új énünknek helyet adjon. Ez vezet a békességhez.

 A megbocsájtást szakemberek többféleképpen csoportosítják.

 - A döntési megbocsátás esetében a sértett tudatosan dönt, hogy nem áll bosszút, az érzelmi megbocsájtás esetében szívünk, érzelmeink is szerepet kapnak, ez több időt vesz igénybe.

- A nem hiteles megbocsátás elhamarkodott, felszínes, feltételes, a sértett nem képes túl tenni magát a sértésen, a játszmák alattomosan folytatódnak.

- A hiteles megbocsátás feltétel nélküli, figyelembe veszi a partner és saját érdekeit, nincs benne mártíromság, nem megalázó.