Tiszta szívből játsszuk a Sírpikniket - Bánsági Ildikó ismét Veszprémben játszik

Akik pár hónappal ezelőtt valami miatt lemaradtak az élményről, most pótolhatják, mert csütörtökön este a veszprémi Petőfi Színházban ismét látható lesz a Thália Színház és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása, a Sírpiknik. A darabot Ivan Menchell írta, a szöveget Parti Nagy Lajos magyarította, az előadást Ilan Eldad rendezte. A Sírpiknik nagyszerű színészeknek: Bánsági Ildikónak, Takács Katalinnak, Margitai Áginak, Létay Dórának és Gálffi Lászlónak ad játéklehetőséget. Bánsági Ildikó imádja az előadást.

- A Sírpiknik műfaja szerint vígjáték, de közben megszakad a szív és potyognak a könnyek - mondja. - Könnyed darabnak tűnik, de a legmélyebb érzéseket is meg tudjuk mutatni benne. Az előadásban egymásra találtunk Ilan Eldad rendezővel, aki a próbafolyamat során ránk volt kíváncsi, hagyott minket dolgozni, és csak akkor szólt közbe, ha valami nagyon nem tetszett neki. Sokat vitatkoztunk, de nagyon megszerettük egymást. Színészkollégáimmal tiszta szívből játszuk a Sírpikniket, ám sajnos nem elégszer. Havonta egyszer megy a Thália Színházban, de akkor a csillárról is lógnak a nézők, ami azt jelzi, hogy ők is imádják. Az előadás a vérünkben van. A ritka játékalkalom ellenére sem kérdés a szövegtudásunk, csak kicsit nehezen kezdjük el, mert egyfajta belső derű szükséges a szereplők megformálásához. Ha ez megvan, onnan már elfelejtjük, hogy egy hónapja nem játszottuk. Veszprémben a múltkor is nagyon szerettek minket, több vidéki városban is nagy sikert arattunk, és sok helyre visszavárnak bennünket, pedig az előadás híre szinte csak szájhagyomány útján terjed.

Bánsági Ildikó szívesen beszél „játszótársairól” is: Egry Márta régi barátnője, Takács Katalinnal egy színházban dolgozik, Martitai Ágival sokat forgattak régen, Gálffi Lászlót mindig tisztelte, szerette, és örül, hogy egy színpadon létezhet vele, Létay Dórát pedig egy iszonyúan kedves kollégának tartja. A csapat egyszer már bulizott Margitai Áginál a Duna mellett, és további találkozásokat is terveznek.

A színésznő pályafutása fő időszakának tartja a Vígszínházban eltöltött tíz évet, de miközben imádott ott lenni, másfajta színeket is szeretett volna kipróbálni, ezért továbblépett. Felejthetetlen három évet töltött a József Attila Színházban, majd egy nem nagyon jót a Magyar Színházban. Boldogan ment hát az akkor alakuló Művész Színházba, amikor hívták, majd következett a Thália. Pár színész összefogásából született a Kelemen László Színkör. A színkör tagjainak – köztük Bánsági Ildikónak - végül az Új Színház adott otthont, és a színésznő azóta is ennek a teátrumnak a tagja.

- Jól érzem itt magam, szeretem a kollégáimat és azokat a szerepeket, amelyeket kapok – mondja.
A művésznőt egy ország ismeri annak köszönhetően, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon sok filmben, sorozatban és tévéfilmben forgatott.

- Borzasztó sokat dolgoztam azokban az években - nevet. - Meglepődtem volna, ha nem áll folyamatosan öt-hat forgatókönyv az asztalomon. Ezt a helyzetet a mostani fiataloknak nincs alkalmuk átélni. Akkor is kevés volt a színészi fizetés, de ezt a rengeteg külső munka ellensúlyozta. Mostanában is a külső munkák hozzák a népszerűséget és ismertséget, plusz azt az összeget, ami a fizetésen túl szükséges a megélhetéshez. Szerencsére ha külső feladatra kapok felkérést, az mindig nagyon jó munka, mint például a Sírpiknik.

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő legutóbb nem honoráriumért dolgozott: fiatal kollégái felkérésére szerepet vállalt az első magyar webes sorozatban, amelynek a címe MAB.

- Örömmel csináltam, hisz a barátaim hívtak - jegyzi meg. - Sok pályakezdő rendezővel dolgoztam már. Többek között az ilyen munkáknak köszönhetően az ember lelke egy picit sem idősödik.
A gyerekei is kondiban tartják. Lánya, Gáspár Kata színésznő, fia, Gergely pedig dobol. Ráadásul ott van a pomázi ház 300 négyszögölnyi kertje, amelyben már virágzik a germersdorfi cseresznyefa, később a két barackfa, nő a zöldppaprika, paradicsom, zeller, futóeper, a földicseresznye, amit most kapott a kollégáitól, a citromfa, ami látszólag megbolondult, annyi rajta a fiatal hajtás. A hatalmas kertben mindig van tennivaló.

Parti Nagy Lajos a Sírpiknikről

Ez a vérbő, (tragi)komikus történet bárhol játszódhat, ahol élők és holtak, csalatások és csalások, vitális özvegyek - nők és férfiak - téblábolnak a maguk bonyolult, és remélhetőleg hosszú öregkora felé. Bárhol, bármely nyelven könnyen megbillen a sztereotípiák, bejáratott élethazugságok egyensúlya, s kivillan a pőre magány, az esendőség, a halálfélelem, mint valami ózonlyukon, amit aztán sírva-nevetve befoltoz az életösztön, a szeretet- és szerelemvágy, a vágy a saját, egyedi, bombabiztos közhelyeink iránt. Engem (a nagyszerű színészeken túl) ez érdekelt ebben a darabban, valamint az, hogy meg tud-e szólalni, és miképpen szólal meg magyarul a négy rivális nő és csábítójuk, mit tudnak, illetve mit tudok én, mint a magyar változat írója hozzáadni az ismerős, tehát teherbíró alaphelyzethez.

Bánsági Ildikó és Gálffi László az előadás egyik jelenetében