Mégis Hobológia

A levegő fagyos volt ugyan szinte, Hobo humora viszont ezt is képes volt feledtetni a Királykő kocsma zsúfolt udvarán. Úgy ültek a kocsmaajtóban, a mályvabokor tövében Sebők János rock történésszel, mint tyúkok a létrán. Persze Sebők ritkán jutott szóhoz, ha Hobo mégis levegőt vett, jó érzékkel terelte a szót a blues történetének állomásaira. Úgyhogy a monológfolyamból végül csak kiderült, hogy miként keveredett át a népszerű zene öreg kontinensünkre.

Hobo szerint persze eleve tőlünk indult, olyannyira, hogy a chicagói blues egyik alappillére eleve a Kiskakas gyémánt félkrajcárjának kedvelt főhőse volt. A kis vörös kakas ugyan odaát sem ismeretlen, az mégis kiverte a biztosítékot, hogy Bob Dylan dalt is írt az alkalmi kapolcsi szónokról: Only a Hobo. Belefért még egy alkalmatlan telefonhívás is, Kosáryné Réz Lola kereste blues királyunkat, hogy a Hal a tortánba hívja partneréül, de mint ijedtében vallotta az énekes, akár a Kék fényben is láthatjuk mostanában. No de néha azért komolyra is fordította a szót, így aztán azért arra is fény derült, hogy a feketék dalai mindig egyszerűek voltak, mégis mindent ki tudtak fejezni azokkal. Fájdalmat, szerelmet, szexet, humort.

A blues vonezreje a fehérekre is nagy hatást gyakorolt a hatvanas évek Angliájában, de Sebők szerint a mi Bihari testvéreink, mint szövegírók sok lemezt készítettek például B.B. Kinggel. Úgyhogy a rocktörténetbe mi is bekapcsolódtunk. Akárcsak Elvis, akire szintén nagy hatással volt a műfaj, Hobo szerint vérkorbácsoló mivolta és hitelessége miatt.

- Valami volt benne, amit mások nem tudtak. Akkor még nem fordítottak akkora gondot a szövegre, írtak, amit éreztek, de a zene se volt lényeges. Ráadásul a fekete muzsikusok négy dolláros gitáron játszottak, ami bírta még a beletöltött alkoholt is. Itt persze nem B.B. Kingre gondolok, de a rossz hangzású hangszereken is el tudták juttatni a zenét az emberekhez. Aztán a második világháború utáni nyálas amarikai zenét már nem fogadták el a fehérek, újat csak a feketék zenéjében találtak. Aztán nézzük meg, hogy ma, amikor minden letölthető, gitártabulátorok vannak, mi lett a zenéből? - tette fel az elgondolkodtató kérdést.

Válasz helyett magyarázott tovább. Miszerint a feketéké törzszene volt, megragadta azt, aki játszota és azt, aki hallgatta. Sebők jól időzített közbevágása szerint mára pedig eljutottak oda, hogy fekete az elnökük. De Hobo nem hagyta eltéríteni magát, Mick Jaggerrel folytatta, akit szintén nem hagyott hidegen a blues. Sőt, átvette Jerry Lee Lewis, de ellenállásba ütközött, mert a négereket akkor már lenézték. Az egyik tévéfelvételen Elvist pedig csak deréktól felfelé mutatták izgalmas csípőmozgása miatt.

- A fehér rock and roll befülledt, helyette a táncok jöttek. „Ideges volt a párt, megbízta a KISZ-t, vizsgálja ki, mi a  jobb, a mambó, vagy a twist” idézte magát Hobo. Aztán beszélt még arról, hogy Acker Bilk meghívására öreg négerek mentek át Angliába turnézni, a katonák kocsmáiban játszottak bluest, hát így kezdődött a terjedése. A szerelmese lett a Beatles, az Animals, a Rolling Stones, úgyhogy az amerikai zene nem odaát, hanem Angliában váltott ki zenei forradalmat.