Példás a kapcsolat az iskolák közt

1990 nyarán már baróti gyerekek táboroztak Pálkövén, 1991-ben az ottani iskolai kórus látták vendégül a pápaiak, majd 1992-ben már cseretábort szerveztek az intézmények pedagógusai.

- Az emberi kapcsolatok fontos láncszemei ennek a folyamatnak. Olyan barátságok köttettek a huszonegy év alatt, amik a kevésbé intenzív időszakban is képesek voltak megtartani az intézmények összefonódását. Újabb és újabb ékkővel színesedett a kapcsolat, az itteni Weöres Sándor Hét, illetve a baróti Gaál Mózes Napok szolgáltak a látogatások alapjául. Jó pár éve a sport révén is szoros a kötődés. A barótiak rendszeres résztvevői a város által januárban szervezett Pápa Kupa teremlabdarúgó tornának, mi pedig iskolai szinten képviseljük a várost az ottani foci tornán. De jönnek ők az iskolai teremfoci bajnokságra is - mondja el a kapcsolat alakulását Horváth Attila, a Weöres iskola igazgatója.

- Igyekeztünk mindehhez a mi eszközeinkkel is hozzátenni: egy időben sikerrel pályáztunk az ottani könyvtár bővítésére. Nyáron a családdal voltam kint Erdélyben, és jártunk a Nyerges-tetőn, az 1848-49-es emlékhelyen. Itt vívták a szabadságharc egyik utolsó csatáját a székely védők a cári sereg ellen. Itt egy szimbolikus, kopjafás temető található. Többek között van itt kopjafája a baróti líceumnak és a Tanulók Házának, de a mi testvérintézményünknek nincsen. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a két iskola a kapcsolatát úgy is erősítené, hogy közösen állítanánk ide egyet. Mind a baróti kollégák, mind az itthoniak, sőt a szülők is üdvözölték a gondolatot, és ebből két hónap alatt megszületett a kopjafa.

Ennek költségeit mi finanszíroztuk, ők meg elintézték a hivatalos részét, illetve egy ottani faragónál beszerezték - fogalmaz az iskola igazgatója, aki azt is elmondja, hogy egymást követték a levélváltások, és az őszi szünet előtti pénteken huszonhatan kiutaztak Barótra. A csapatban nem csak pedagógusok voltak, hiszen a lehetőség nyitott volt, így többek között el tudták vinni magunkkal a szülői választmány elnökét is. Attila útközben rövid megállókkal mutatta meg Erdély egy-egy szeletét, hiszen többen voltak, akik még soha nem jártak arra. Kolozsváron rövid városnéző sétát tettek, majd Korondon és Farkaslakán időztek.

- Szombaton ünnepélyes keretek között avattuk föl a két intézmény közös kopjafáját, felcsavaroztuk a réztáblát, majd Zajzon Csaba igazgató kolléga beszélt a nyerges-tetői hősökről, majd én foglaltam össze az elmúlt huszonegy évet. Megkoszorúztuk a kopjafákat, majd átmentünk a Szent Anna-tóhoz egy kis kikapcsolódásra. Este nagyon jó hangulatú közös vacsorán vettünk részt mosolyog az igazgató.  Vasárnap aztán egy erdővidéki kirándulásra kísérték a pápaiakat a helyiek, akik szeretettel várják és látják a vendéget.

- Mindent megmutatnak, ami számukra fontos, és számukra sokkal több minden fontos, mint számunkra. Erdővidéken olyan személyiségek nőttek fel, éltek, mint Benedek Elek. Ám nála sokkal kisebb jelentőségű személyek emlékét is élénken őrzik és ápolják az ottaniak. Ezért fontos számukra, hogy vendégeikkel is megismertessék ezeket az értékeket. Márpedig ezekből van bőven. Megnéztük a vargyasi unitárius templomot, a fafaragó, bútorkészítő Sütő család kiállító helyét, és a Makovecz Imre által tervezett református templomot is. A programot Kisbaconban folytattuk a Benedek Elek emlékházzal és a vízimalommal, ahol maga Charles walesi herceg is járt. Ezután a bibarcfalvi templom 13-14. századi freskóiban gyönyörködtünk.

Hétfőn hazafelé még röviden körülnéztünk Segesváron, Marosvásárhelyen, utolsó állomásként pedig Kalotaszeg egyik tipikus településén, Körösfőn álltunk meg. Úgy gondolom, hogy a két intézmény kapcsolatában minőségi változás állt be, hiszen egyszerre annyi új barátság köttetett, ami egyébként ezt megelőzően hosszú évek kitartó munkájával jött létre. Csak remélni tudom, hogy a barótiak vendégszeretetét itt Pápán minél előbb viszonozni tudjuk - fejezte be a találkozó történetét a Weöres iskola igazgatója.