A színek és a zene mámorában

Egyvalami biztos a Pécsett és Budapesten élő, eddig már sokféleképpen címkézett, stílusjegyei alapján leginkább organikus absztraktnak nevezhető festőnővel kapcsolatban: hogy a színek és a zene igézetében alkot.

Az elmúlt évtizedben keletkezett és most Veszprémben látható műveit saját bevallása szerint egyrészt Michelangelónak a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján újonnan feltárt elementáris színhatásai alatt festette. Másrészt pedig a zenét próbálja láthatóan megragadni rajtuk. Azon mesterkedik, hogy a látás eszközeivel is felidézhető legyen a zenei hang, a legtitkosabb szubsztancia - ahogyan a festőnő nevezi. A kiállításnak mintegy alkotórésze férjének, Vidovszky Lászlónak az atonális  zenéje, amely a hangszórókból áramlik.

Visszatérve az erőteljesen impulzív színekhez,  amelyek a festmények  alapját képezik, Keserű Ilona a veszprémi kiállítás kísérőszövegében leírja, milyen mély benyomást tett rá Rómában Michelangelo újonnan feltárt freskóinak színvilága 2001-ben. Mámorossá tettek - írja, majd kifejti, hosszú kutatómunkával kiderítette, a festőgéniusz azt a "cangiante" színrendszert alkalmazta a Sixtus-kápolna mennyezetén, amelynek egyik sajátossága, hogy a színek úgy kerülnek egymás mellé, hogy a folyamatos színsorból közben kimarad egy-két árnyalat, átmenet.

Ezek a színpárosítások egészen nyersek, a személyes színpreferencián alapulnak, éppen ezért új, lüktető harmóniák érzetét keltik - akárcsak Keserű Ilona alkotásai.