Aki a miniszterelnökök protokollfőnöke volt

- Sok területen dolgoztam az életben, majd 1987. január 1-jén kerültem be a Miniszterelnöki Hivatalba, a protokollra. Ott jöttem rá, hogy mindennek, amit eddig csináltam, itt veszem hasznát. A munkám első perctől kezdve a szerelmem lett, fantasztikus évek voltak. Aztán 1999. március 12-én mobiltelefonon közölték, hogy már ne menjek be dolgozni. Akkor rám zuhant a világ: mi lesz most velem? Aztán egy kiadó megkeresett, hogy írjak egy könyvet a protokollról. Azt augusztusban leadtam, szeptembertől pedig csináltam egy egyszemélyes vállalkozást, azóta felnőttképzéssel foglalkozom - mosolyog Ibolya. 

- Sok helyre hívnak előadásokat tartani, ezt meg talán még jobban szeretem. Hogy mi ebből a tanulság? A fiataloknak mondom: nem az az erkölcsös dolog, hogy van egy munkám, amibe belehalok, hanem az, hogy meg kell keresni azt, amit szívesen csinálok. Ezzel telik az életünk fele - fogalmaz az egykori protokollfőnök, akitől azt is megtudom, hogy aztán újabb könyvek következtek, majd, Szegeden és Egerben címzetes főiskolai docens lett, és máig rengeteg levelet, telefont, e-mailt kap, és örömmel tölti el, ha segíthet. 

- Protokollfőnökként a feladatomat úgy lehetne összefoglalni, hogy A-tól Z-ig minden, ami a delegációkkal, vendégekkel, találkozókkal kapcsolatos. Fogadás, gépkocsi, tolmács, szállás, étkezés, ajándékok, illetve a miniszterelnökök magyarországi mozgásának megszervezése. Hetet szolgáltam Lázár Györgytől Németh Miklóson, a legjobban szeretett és tisztelt Antall Józsefen át Orbán Viktorig. Rengeteg híres emberrel találkoztam, de ezzel azért nem szabad dicsekedni, mert csak akkor számít, ha ők is emlékeznek rám. Most már nagyon boldog vagyok, hogy nem dolgozom bent, már legalább háromszor elvittek volna infarktussal - nevet beszélgetőpartnerem.

- Ugyanis lehet, hogy külsőségeiben nagy a fejlődés a mostani protokollban, de a verbalitás, a szóbeli megnyilvánulás valami elképesztő. Hogy egy parlamenti képviselő az ülésteremben kimondja: ez baromság, ez hülyeség! Ilyen szavakat nem mondunk, és nem azért, mert nem illik, hanem a belső kontroll miatt. Olyannyira alámentek, hogy nem érzik a tisztségük súlyát.  Esznek, közben újságot olvasnak az ülésteremben, elképesztően neveletlenek lettek. Nem tartalmi kritikát mondok, a mikénttel van gondom. Miután engem elküldtek, a protokoll megszűnt a Miniszterelnöki Hivatalban. Kommunikációs szakemberek vannak, akik olyan hibákat követnek el, hogy otthon a televízió előtt sírok. Azt hiszik, a protokollnak nincs jelentősége, pedig óriási. Csak hát ez is egy szakma, ezt is tanulni kellene - zárja a beszélgetést Ibolya.