Cakó hozta gyermekek

Lanczendorfer Zsuzsanna a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Főiskolai Kar docense a népi kultúrában gyökerező, a gyermekáldáshoz kötődő hiedelmekről, szokásokról és szimbólumokról beszélt.

Az Édesanyám rózsafája, engem nyitott utoljára című előadásában kiemelte, a már a népdalainkban is többször felbukkanó gólya, népies nevein gilice, vagy cakó szervesen kötődik a gyermekáldáshoz. A régiek úgy tartották, ha valakinek gólya száll(t) a kéményére, ott hamarosan gyermek születik. A bábákat pedig góla néniknek nevezték.

Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató a népi kultúrában gyökerező, a születéshez kapcsolódó szimbólumokról, hiedelmekről és szokásokról beszélt. (Fotó: Gáspár Gábor)

A gólya csőrének alakja, piros árnyalata, mely a szerelem színe, szintén többletjelentéssel bír. A népmesékben is megjelenő béka a termékenység, a női nemiség és a bujaság szimbóluma. Nem véletlen a két állat vízhez, jelképesen a magzatvízhez, az élethez köthető életmódja.

A nemiségre utaló jelentéstartalmak kapcsán kiemelte azt is, a nőiség számos gyönyörű kifejezése élt a népi kultúrában: a Hold női princípium, ahogy a Földanya is, míg a tulipán a szülés, az anyaság jelképe, innen ered a stafírungnak helyet adó tulipános láda is, mely a lány, később asszony  küldetését vetíti előre. A népdalban is megjelenő rózsafa, azaz a boldogasszony fája az anya, melynek bimbója a gyermek, a rózsaszál pedig a leány.

Az előadó szólt arról is, nem hiába ettek a régiek petrezselyemgyökeret, mely a mellett, hogy enyhíti a nőgyógyászati panaszokat, afrodiziákum is. Innen ered a szerelemgyökér elnevezés.

(Fotó: Gáspár Gábor)

A néprajzkutató a szimbólumok árnyalt szépségére, a magyar nyelv sokszínűségére utalva hozzátette, manapság helytelenül a pejoratív értelmű terhes szó kifejezést használjuk az áldott állapot helyett, a bekapta a legyet degradáló kifejezésről nem is szólva.

Zárásként egy érdekes, eddig kevesek által ismert, Apácában tapasztalt népszokásról mesélt. A gyerekhajításnál a keresztelőt követően a még pólyában fekvő gyermeket egy szőnyegen végiggurítják, miközben az apa feladata, hogy minél előbb elkapja és magához emelje, mely egyfajta befogadási rítus. Az apa evvel ismeri el együvé tartozásukat. A szertartás egyben kifjezi az élet két legjelentősebb eseménye, a születés és a halál hasonlóságát. Utóbbi esetén is megmosdatják, felöltöztetik, majd földbe helyezik a testet.

A néprajzkutató előadása a Laczkó Dezső Múzeum Születés névvel megrendezett egész napos konferenciájának egyik állomása volt. A rendezvény a múzeum júliusban záruló Születés - A gyermekáldás kultúrája című tárlatához kapcsolódott. Az érdeklődők a gyermekáldásról és az ahhoz kötődő népi hiedelmekről, babonákról, szimbólumokról, egykori és mai várandós viseletekről, a keresztelőkről és a komakosárról is hallhattak, valamint az utolsó felpéci bábáról szóló dokumentumfilmet tekintették meg.