Matt Damon a robotizált jövőben

A történet szerint 2154-ben járunk, lepusztult bolygónkon az emberiség túlnépesedéstől, betegségektől és totális szegénységtől szenved. A gazdagok a Föld melletti mesterséges holdra, az Elysiumra költöztek, ahol paradicsomi körülmények között gondtalanul élik mindennapjaikat.

A piti bűnözői múltjával küzdő gyári munkás Max (Matt Damon alakításában) – oly sok földlakóhoz hasonlóan – az űrbéli mennyországba való bejutásról álmodozik, mígnem egy munkahelyi baleset után kénytelen rövid időn belül nekilátni a nagy álma megvalósításának.

A sztoriról nem érdemes többet elárulni, ugyanis az eleinte két szálon futó cselekmény kisebb fordulatokból építkezik mintaszerűen.

Matt Damon alakítja az Elysium - Zárt világ című film főszerepét. Neill Blomkamp sci-fijében a súlyos témafelvetés ellenére leginkább a szórakoztatás dominál. Egy estére azért elmegy (Fotó: www.sciencefiction.com)

Az Elysium hatalmas várakozások közepette került a mozikba, ugyanis a filmet író, illetve rendező Neill Blomkamp előző, egyben első alkotása, a 2009-be bemutatott District 9 elsöprő kritikai- és közönségsikert aratva az ezredfordulót követő sci-fi (egyik) hivatkozási pontjává vált. A fiatal dél-afrikai direktor debütáló filmjében mesterien vegyítette a különféle műfajok elemeit, miközben lebilincselő cselekményvezetéssel és látványvilággal felvértezve sallangmentesen beszélt többek között a bevándorlás, a kirekesztés, a rasszizmus vagy éppen a társadalmi előítéletek húsbavágó kérdéseiről. Nem meglepő módon az Elysium nem képes megugrani a Blomkamp első filmje által az égig érő paszuly tetejére helyezett lécet, habár a lehetőség többé-kevésbé ezúttal is adva volt. Félreértés ne essék, korántsem nevezném ablakon kidobott időnek a közel kétórás játékidőt, sőt! A történet felvezetése szinte hibátlan, a jövőbeli világ megfestése hiteles, életszagú és bármiféle stilizációtól vagy túlkapástól mentes. A földlakók és az űrbázis kiválasztottjainak életkörülményei között nyomasztóan hatalmas a kontraszt, a két közeget bemutató lélegzetelállító nagytotálok pedig élményszámba mennek. A részletgazdag látványvilágot amúgy sem érheti kritika, a képek mindvégig lenyűgözőek, ötletesek és remekül komponáltak.

A cselekmény kibontása is jól működik, a forgatókönyv zökkenőmentesen fűzi össze az egyes szálakat. Sajnos a sztori hordoz magában egy-két dramaturgiai hibát és logikai bukfencet, amiknek nagyobb részét meg lehet magyarázni a tudományos fantasztikum sajátos szabályrendszerével, de valamely ettől még bosszantóan hathat. Az első harmadban találó társadalomkritika is jutott a filmbe például a túlságosan merev karhatalom, a túlterhelt egészségügyi rendszer vagy az embertelen szalagmunka pellengérre állításával, azonban ezeket a problémákat csak felvillantja a rendező, miképpen a szélsőségesen kettészakadt társadalom kérdéskörét sem bontja ki kellőképpen. Persze ez már így is jóval több annál, mint amit a hollywoodi moziktól megszokhattunk.

A látványos, emlékezetes képi világ, a lendületes sztori, valamint a profin kivitelezett és intenzív tempójú akciójelentek mellett az utóbbi évek egyik legjobb negatív karaktere, a Sharlto Copley által megformált félőrült zsoldos összességében kétségkívül a pozitív oldalra billenti a mérleg nyelvét az Elysium tekintetében. Habár a filmtörténelembe nem íródik bele, Neill Blomkamp könnyen emészthető sci-fije felszabadult szórakozást nyúlt a téma iránt érdeklődő mozirajongóknak.

A látványos, emlékezetes képi világ, a lendületes sztori, valamint a profin kivitelezett és intenzív tempójú akciójelentek mellett az utóbbi évek egyik legjobb negatív karaktere, a Sharlto Copley által megformált félőrült zsoldos összességében kétségkívül a pozitív oldalra billenti a mérleg nyelvét az Elysium tekintetében.

Habár a filmtörténelembe valószínűleg nem íródik bele, Neill Blomkamp könnyen emészthető sci-fije felszabadult szórakozást nyújt a téma iránt érdeklődő mozirajongóknak.