Csendes reménytelenség és fanyar humor

A Mesélni egy városról című válogatásban a költő 2006-ben megjelent Csalódott szereplők című kötetéből, valamint az azóta eltelt hét-nyolc évben született versekből szemezgettek az irodalmi est szerkesztői, a szerző és az irodalmi színpad tagjai. Az est pontosan megkomponált menetrend szerint épült fel, a tematikus részeket egy-egy dal – a beatkorszak zenéi vagy a magyar új hullámos Kontroll Csoport dala – választotta el egymástól, az est zárásaként azonban komolyzene csendült fel. A versek a gyerekkor eseményeit és az anyához fűződő viszonyt éppúgy megjelenítették, mint a költő versíráshoz való viszonyát. Bár Tőzsér Árpád felvidéki költő azt írta Domján verseiről, hogy azokból „tompa szomorúság, csendes reménytelenség árad”, a műveket a humor és az önirónia sem kerüli el, még ha legtöbb versében – kivéve talán a Receptek címűt, ahol az alkotási folyamat és a növénynevelés között húz párhuzamot –, ez meglehetősen fanyar is.

A tragikum és az elmúlás gyakran visszatérő elem Domján költészetében, azonban nem keserű beletörődéssel, inkább finoman feloldva jelennek meg e témák: verseiben – ahogy Illyés Gyula írta – szépen kimondja a rettenetet, s azzal egyidejűleg föl is oldja. A több évtizedig postásként dolgozó szerző munkája során gyűjtött élményanyaga több versben is visszaköszönt – Vers Farkas néniről, Harmadik emeleti nő –, az elhangzott művek közül azonban a tragédiákkal és kételyekkel átszőtt személyes prózaversek bizonyultak a legszuggesztívebbnek. A költeményeket Rábai Zsanett, Sz. Csordás Éva, Felföldi Gábor és Horváth Imre, a Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjai mondták el.