Anyu nélkül, apával

Nos, Bochkornak a vasárnap délutánonkénti dokumentumrealityhez nincs sok köze. Jön és megy, néha feltűnik, aztán lelép. Így nem is tudom, hogy kié ez a műsor. Talán a szereplőké, az ismert(?) családé. Mint minden ismertség, ez is relatív. Hujber Ferenc színészről például villamosmérnök barátom soha nem hallott, nekem is csak a bulvárlapok csámcsogásai ugranak be róla. Bochkor most Hujbert szondázta meg: hogyan bánik kisfiával és keresztlányával klassz faházukban, ha táncos-koreográfus felesége három napra wellnesshotelbe költözik, és hason fekve vagy masszázsmedencében ellazulva laptopon keresztül követi az otthoni eseményeket.

A színész napi teendőket felsoroló listát kap párjától, ráadásul a nyakába szakad egy kóbor kutyus is. Nyomás, a parkokban, játszótereken plakátokat ragasztanak ki a talált állatról. A gazdi persze előkerül, de addig is peregnek a napok. Bochkor be-benéz Hujberékhez. Apuka állja a sarat, bár néha az elszigetelt feleség írásos utasításaira fanyalodik. A napi programok ismétlődnek: kajálás, videózás, otthoni bábszínház, mosás, öltöztetés, fürdetés, közbeiktatott autókázás a fekete Lexusszal a játszóházba, ahol a végig szótlan kicsik vidáman vonatoznak. A három nap java azonban otthon telik el, olykor kupiban, felfordulásban. Hujbernak még arra sem jut ideje, hogy inget váltson. Közben – be-bevágva – Bochkor és a Hujber házaspár szövegel, de hogy miről, ha beledöglöm, akkor sem tudom a lényegét megfejteni. Végre megjön az anyuka. Feltöltődött, kikapcsolódott. Én ezt nem mondhatom el magamról. De ha láttam volna, hogy apuka tévézés helyett mesekönyvből olvas fel a kisfiának, talán másképp érzek. Egy színésztől ez elvárható lenne. Ha az Apák gyesen Bochkor műsora, legalább neki eszébe juthatott volna ez az irodalmi és szülői gesztus.