Nagy élmény volt Hernádi és Kern játéka

Richard Baer szerző nagyszerű jellemábrázolása Zöldi Gergely fordításában olyan hatásos élethelyzetet tárt elénk, ami egy pillanatra sem engedte azt gondolni, hogy színházban vagyunk. Mindebben persze a neves hazai rendezőnek, Verebes Istvánnak is nyilván óriási az érdeme. Nem beszélve a két főszereplőről, a Christine és Herman alakját megformázó fantasztikus színészpárosnak: Hernádi Juditnak és Kern Andrásnak.

Hernádi Judit és Kern András, a színdarab két főszereplője (Fotó: Orlay Produkciós Iroda)

A cselekmény két korosodó, évtizedes barátságban élő ember pillanatnyi élethelyzete körül bonyolódik. Az események New Yorkban zajlanak, télen, hóesésben. Cristine-nek elege van. Elég a nagyvárosból, a zajból, de főleg a nemrég elvesztett férjére emlékeztető helyszínekből. Költözni kíván. New Yorkból Floridába, a régi életéből egy újba. A kezdő színpadkép – ami mindvégig az események díszletéül szolgál – az eladott, egykori közös otthon. A költöztetők már szinte mindent elcsomagoltak, Christine-nek egy napja marad a régi életéből. Ez, az utolsó. Ekkor toppan be Herman, néhai férjének barátja, és képtelen ötlettel áll elő. Mivel a darab írója szerint odakint esik a hó – öltönyben, télikabátban és kesztyűben. A nyári kánikulában éppen arra gondoltam, nem lehet könnyű ilyen körülmények között a szerepre koncentrálni, amikor a színészpáros hölgytagjának is megesett a szíve társa megpróbáltatásait látva. Hernádi laza mozdulattal kísért, odavetett félmondata sejteni engedte, nem biztos, hogy a szerző beleírta a darabba a könyörületet hozó „Na, vesd le a kabátot!” megjegyzést. A laza eleganciával előadott, rendkívül hiteles szerepformálás során kiderül, hogy a vendég meglepő ötlettel érkezett. Az egész egy agyrém, merő képtelenség – ráadásul röhejes.

Kern András ragyogóan hozza a faksznis, idősödő mégis bohém, egoszaurusz figuráját. Rengeteg poén, baráti évődés után hirtelen lánykérésbe fordul a dolog. A meglepett Christine megértően, szarkasztikus humorral övezve, de egyértelműen száműzi a képtelenség mezejére az ötletet. Egészen a sorsfordító vacsoráig, amit az esetlen, számos emberi gyarlóságot felvonultató, de esendőségében is szerethető Herman kitartásának köszönhetően az „Ok a létezésre” nevű vendéglátóhelyen költenek el.

Ezek után a komikus, de mélységesen jellembontogató helyzetek sokasága egy irányba vezet. Míg telnek az utolsó dobozok – a két költöztetőt megszemélyesítő színész, Ficzere Béla és Jeges Krisztián is ragyogóan hozza a szerepét – sok minden szóba kerül. Sok kérdésre kapunk választ. Menni, vagy maradni? Megszokni, vagy megszökni? Elfogadni, vagy végérvényesen elutasítani? A darab végére – váratlan, szellemes poénok sokaságától kísérve – nem maradnak a kérdések megválaszolatlanul. A két kitűnő színész ezúttal is olyan élménnyel ajándékozta meg a közönséget – ami ok a létezésre...