Nézőként én is kíváncsi lennék

- Legutóbb Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékát rendezte Veszprémben. Az egy egészen más társulat volt.

- Igen, bár néhányan vannak még az akkori színészek közül, például Tóth Loon és Nyirkó István, akik játszanak a mostani előadásban. Az eltelt tizenhárom évben ez a tizenharmadik rendezésem, és december 13-án kezdtük a próbákat.

- Kaposvárott pedig 2013-ban mutatták be az előadást, az ön rendezésében. Ezért kapta most a felkérést?

- Egy másik előadást tervezett a színház, de az nem jött össze, hirtelen kellett a műsortervet kiegészíteni. Felhívott az igazgató úr, ráérek-e. Mondtam, rá, attól függ, mire. Ajánlotta a darabot, én pedig örültem, hogy újra kell valamit teremteni. Nem a kaposvári előadást ismételjük.

Nyilván azért engem választottak, mert ez egy előkészített helyzet - egy másodperc alatt felelőtlenség lenne előrántani egy rendezőt, színdarabot -, ugyanakkor a színház vezetői látták a kaposvári előadást, úgy gondolták, itt is szívesen bemutatnák. A választás kettős: itt egy rendező, aki felkészült az anyagból, másrészt a színház vezetői szerették ezt a darabot.

Nagyon jó hangulatú próbafolyamat volt -  mondta Funtek Frigyes
Fotó: Balogh Ákos

- Mennyiben különbözik a veszprémi előadás a kaposváritól?

- Minden színdarabnál lényeges, milyen színpadra tervezik. Itt másmilyen a díszlet, más koncepcióban készültek a jelenetváltozások. A darabban eredetileg harminchárom jelenet van; az a kérdés, hogyan lehet ezt megoldani. Látszik, hogy filmíró írta a darabot. David Seidler úgy képzeli, hogy a Westminsterből egy másodperc alatt egy lakásbelsőben vagyunk. Van rá mód, sikerül néha megcsinálni, de nem lehet harmincháromszor, mert elfáradunk, még nézni is. A koncepció itt sem lesz más, hiszen ugyanaz a történet, amit szépen és elegánsan kell színpadra vinni.

- Az olvastam, hogy az előadás a londoni színházban nem volt olyan nagy siker, mint amilyen a film.

- Londonban valami miatt nem volt olyan hosszan műsoron, mint ahogyan szokott. A király beszéde először színdarabnak készült, csak nem volt kész teljesen, vagy közben, mikor kész lett, a mozi ráugrott a történetre. Sokan látták a filmet, ismerik, szeretik, ez az előadásnak is jó reklámot csinálhat. Nézőként én is kíváncsi lennék, hogyan oldják ezt meg színházban.

- A filmet szerették a nézők. Vajon a színdarabot, előadást is szeretik majd?

- Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogják. Én jobban szeretem a színdarabot. Izgalmasabb, tartalmilag sokkal gazdagabb. A filmben gyorsan váltják egymást a jelenetek, itt a szereplők gazdagabban beszélnek. Több közöm lesz hozzájuk, többet tudok meg belőlük, róluk, mint a filmben.

- Azt mondja, sok a váltás. Hogyan tudja ezt megoldani?

- Egyfajta filmes technikával. A díszlet három dimenzióban mozog: körbe jár, forog és függőlegesen is változik. Olyan, mint egy film, amikor forog előttünk. Egyrészt változtatjuk a helyszíneket, máshol viszont nem, elhisszük, hogy ott vagyunk. Ez a színház előnye: elhisszük, hogy ott vagyunk.

- A színdarabban, az előadásban a filmhez hasonlóan György király és a beszédtanár kapcsolata a hangsúlyos?

- Igen. A két ember barátsága a hangsúlyos, az, hogyan lesz barát a két férfi. Ez a fővonal. Ugyanakkor a színdarabban a filmhez képest sokkal erősebben kirajzolódik a politikai szál: a világháború kitörésének a körülményei Angliában, annak háttere és az, vajon ez milyen módon befolyásolta, hogy Györgyből király legyen. A színdarabban ez a kettő erősebben jelenik meg: a történet emberi oldala és politikai háttere.

- A társulat adott, de a Bertie-t, York hercegét alakító Csankó Zoltánt nyilván ön választotta.

- Szükség volt egy olyan színészre, aki ezt a rendkívül különleges történetet el tudja játszani. Nekem meg szükségem volt arra, hogy egy ilyen színdarabnál támaszkodni tudjak egy olyan szereplőre, akit ismerek. Így eggyel kevesebb a meglepetés. Csankó Zoltánnal korábban két nagy színdarabban dolgoztam együtt, Győrben Örkény Tóték című tragikomédiáját rendeztem, majd Bulgakov Moliere című színművét.

Nekünk van egy közös történetünk, múltunk. Itt, Veszprémben egészen különleges, színészileg remek párosítás lesz Kőrösi Csabával. Csankó Zoltán Győrben és Szombathelyen játszik, szerencse, hogy most éppen ráért, a premier után Győrben kezd próbálni.

- Milyen volt a veszprémi társulattal való közös munka?

- Jó volt ez a másfél-két hónap együtt, remek kis csapat alakult ki. Nem mindig van így, de ez egy nagyon jó hangulatú próbafolyamat volt. Valószínűleg a többiek is ezt mondják majd, ha megkérdezi tőlük. Valami rendkívüli történt a próbafolyamat alatt.

- Önnel mi történt az elmúlt tizenhárom évben?

- Rendeztem Győrben pár évig, utána öt évig Kaposvárott, most meg itt vagyok. Évadonként egy színdarabot vállaltam, volt két olyan évad, amikor kettőt. Közben taní-tottam Franciországban és Olaszországban, az életem nagyobbik része oda kötődik.

- És időnként jön Magyarországra.

- Évadonként egy-két feladatot vállalok itthon. Dél-Franciaországban, Cannes-ban táncosokat tanítok, Olaszországban színészeket.

- Más a kultúra, mások a színészek is?

- Mások. Különbség, hogy Magyarországon az anyanyelvemen beszélek, kint pedig a tanult idegen nyelven. Különböző a kultúra, mások a színészek reflexei, máshogy értjük egymást.

- De jól megérti őket.

- Igen, mondhatjuk.

- Milyen munka várja önt a veszprémi bemutató után?

- Nem tudom, mivel fogom folytatni, mi lesz a következő munka. A tanítás állandó, csak a többi feladatot nem tudom. Ez néha akár jó is lehet. Remélem, hogy találkozunk még Veszprémben. Szívesen jövök.