Kultúra

2017.06.09. 13:00

Játszd tovább, Csámpi! - Neki a színház menedék és terápia

Sorsszerű és misztikus, hogy azon a napon játszhatta el először színpadon Az eastwicki boszorkányok főszerepét, amikor Jack Nicholson ünnepelte nyolcvanadik születésnapját.

Varga Róbert

Mégsem az amerikai színész a példaképe, hanem Páger Antal. Gáspár Sándor hisz abban, hogy a színpadon kimondott szó képes körbe járni a termet és mindig visszatér. A személyiséget pedig a világ sem tudja felvásárolni.

Jack Nicholson szerepében Gáspár Sándor. Hangzatos, eladható cím a fővárosi Játékszín Az eastwicki boszorkányok előadásához. Őt ez nem zavarja, mosolyog rajta egyet, hiszen ennek függvényében egy színházi és filmes szerepet sem lehetne többet eljátszani, mert valakihez mindig köthető lesz az.

Daryl Van Horne minden mozdulatában, hangsúlyában, a színpadon benne volt a színészi élete, eddigi pályafutása. Eggyé vált a szerepével Gáspár Sándor, akinek Alsóörs a választott otthona Fotó: Juhász Tamás

Aztán felmegy a színpadra és megmutatja, John Updike-Tasnádi István színpadi műve alapján milyen is az ő olvasatában Daryl Van Horne. Persze, csak úgy sikerülhet ez neki, ha olyan remek színésznők a partnerei a játékban, mint Pokorny Lia, Parti Nóra és Lévay Viktória. Gáspár Sándor ebben a szerepben megrajzolja az egész pályafutását, színpadi életét. Olyan erővel, színészi eszköztárának kiemelkedő gazdagságával, tehetségével, hátborzongató, megfejthetetlen energiáival, hogy az embernek eszébe sem jut Jack Nicholson. Mondhatni, nem kell ide Nicholson, ha van Gáspár. Nagyot megy ebben a szerepben. Fontos hely számára a Játékszín, hiszen Taub János rendezésében ott játszhatta el 31 évesen az Egy őrült naplóját. Sorsfordító előadás egy sorsfordító rendezőtől, akitől megtanulta, a színpadon kimondott szó képes körbejárni a termet és visszatér a színészhez. Közben eléri és formálja a lelket. Ő így képzeli a színészetet.

Gáspár Sándorral jó beszélgetni. Nem habozza és ragozza túl a mesterségét, nem mond hatalmas nagy színészi bölcsességeket. Inkább várja azt, hogyan hat rá egy szerep, miként tud eljutni azok igazságaihoz és kíváncsi arra, mi mindent látnak bele a rendezők. Csodálkozik egy-egy felkérésen, hogy miért pont ő jutott eszébe az alkotóknak és ez inspirálja. Így nyílik lehetősége arra, hogy ne önmagát ismételje.

Daryl Van Horne szerepében Gáspár Sándor felvitte a színpadra mindazt, amit ő gondol a tehetségről

Daryl Van Horne minden mozdulatában, hangsúlyában, a színpadon benne volt a színészi élete. Olyan legendás, színháztörténeti produkciók mint A hetvenkedő katona, amelyet minden idők legsikeresebb előadásának tartanak a Radnóti Színházban, páratlan háromszázas sorozatot élt meg, vagy épp a Stílusgyakorlat. Gáspár Sándor, Dörner György és Bán János rekordok könyvébe illően több mint hatszázszor játszotta el azt. Ott voltak a színpadon Gáspár Sándorral az elmúlt évtizedek nagy szerepei, nagy rendezői. Mint Horvai, Kapás, Zsámbéki, Taub, Valló, Ascher, vagy épp most Hargitai és Bagó. Színházak, melyek alakításairól szóltak. Sorjáztak a mostani fehérvári évek, amikor II. Fülöptől, Sztálintól, Moliéretől, a Lear király Glosterén át A velencei kalmár Antonióáig parádés alakításokat nyújt. Lépései mögött hatalmas filmsikerek sejlettek fel. Kultikus alkotások, mint például a Roncsfilm, a Csapd le csacsi!, amely a rendszerváltozás legsikeresebb, legnézettebb mozija volt, s kiszólásait a mai napig idézik, csakúgy mint az elmúlt 15 év másik sikerének, az Üvegtigrisnek mondatait. A filmes pályafutásnak meghatározó rendezői közé tartozik Grünwalski Ferenc, Szomjas György, Mundruczó Kornél, Elek Judit és Molnár György. Velük több emlékezetes alkotást forgatott.

Gáspár Sándor nem szereti visszanézni magát addig, míg nem távolodott el az időben egy-egy munkájától. A Csapd le csacsiról! szakmai körökben jár egy legenda, amely megtörtént és ezt a színész mindig mosolyogva meséli, mikor szóba hozzák neki ezt a munkáját. A próbavetítésen Tímár Péter rendező, Gáspár Sándor és Eperjes Károly mellé beült Bereményi Géza is, így négyen nézték meg az üres moziban a filmet. Gáspár és Eperjes majdnem elsüllyedt a székben, annyira nem voltak elégedett a látottakkal, mire Bereményi viszont csak annyit mondott nekik: nem tudtok ti, színészek filmet nézni, ebből nagy siker lesz...

Daryl Van Horne szerepében Gáspár Sándor felvitte a színpadra mindazt, amit ő gondol a tehetségről. Egy olyan tulajdonságról, amely nem állandó, azt mindig ápolni kell, előhívni, dolgozni érte, visszaszerezni, mert az elveszthető. Neki a színház menedék és terápia, amikor az életet, az életünket beleviheti alakításaiba. Ő oda rakja le örömeit, bánatait, feszültségeit, kérdéseit. A színpadra, ahol ütközik a jó a rosszal, ahol drámák, sorsok játszódhatnak le. Az embert keresi mindenben. Emberi módon. Olyan minőségi emberek között, akikkel szeret együtt gondolkodni a színházról. Ez mozgatja, amikor elvállal egy-egy feladatot.

Ebben a szerepében most ott volt egy ars poetica is. Miért a színpadon vall magáról, miért nem vállal szerepet a politikában - pedig voltak különböző megkeresések az életében - és miért nem tud a középszerrel mit kezdeni? Úgy gondolja, az igazi tehetségnek nem kell képet, megítélést kialakítani magáról, mert az együtt jár azzal. Nincs szüksége állandóan a középpontban lenni civil megnyilvánulásokkal, mert amit ott keres, azt megtalálhatja a művészetében. Ha képes a tehetsége és útja megőrzésére.

Daryl Van Horne szerepében Gáspár Sándor felett ott lebegett a színpadon Páger Antal és az ő szellemisége. Egy példa, hogy a színész személyisége, jelenléte, emberábrázoló ereje csakis a belső tartalomtól és az ízléstől függ. Ettől lehet sűrű a játéka. Játszhattak együtt színpadon, filmen. Ő gratulált neki levélben akkor is, amikor Jászai-díjat kapott. Azóta Gáspár Sándor több elismerést, köztük a Kossuth-díjat is átvehette. Soha nem hagyta, hogy a világ, a körülmények felvásárolják a személyiségét. Szerinte ezen múlik a hitelesség és az érvényesség is. Így hallhatja ma is több színpadon, most Fehérváron és a Játékszínben is: játszd tovább, Csámpi!

 

MIÉRT CSÁMPI?

Színházberkekben Gáspár Sándornak Csámpi a beceneve. Még szentesi diákszínjátszó korából ered ez a név. Amikor először vett részt egy foglalkozáson és nem tudta a neveket, mondták neki, hogy szóljon ott egy lánynak, aki felette, másik évfolyamba járt. Az kérdezte, annak a csámpásnak? A többiek jót nevettek, hogy csámpásnak hívta az akkor nagy szerepeket játszó diáklányt, így ragadt rá a Csámpi név.

 

ALSÓÖRS, AZ OTTHON

Gáspár Sándor tizenkét éve vásárolt házat a Balaton mellett, Alsóörsön. Testvérével, Tiborral sokat dolgoztak azért, hogy igazi otthonná varázsolják az ingatlant és a kertet. Saját kezűleg végeztek asztalos, kőműves és földmunkákat, alakították ki a környezetet, ahová színésznő lánya, Kata és dobos fia, Gergely is szívesen jön. És természetesen, gyakran érkezik hozzá tőle pár háznyira lakó barátja, Bán János is. Gáspár Sándor számára ez a ház az igazi otthon. Bár van lakása Budapesten is, ha az ottani munkái oda szólítják hosszabb időre, de amikor Fehérváron játszik és dönteni kell, merre vegye az irányt előadás után, hol aludjon, azonnal a Balaton felé indul.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!