Al Di Meola szerint a magyar zenészek ízlése, játéka igen kifinomult

– Felidézné eddigi legjobb, legemlékezetesebb magyarországi emlékét? Megfogta-e valami hazánkban?

– A magyar zenészeket nagyon szeretem, Székesfehérvárra is magyar zenészekkel érkezem. Biztosan belehallgatok majd a szerdai nap többi programjába is a FEZEN-en, mivel ez a zenei kultúra rendkívül inspirál. Hihetetlenül változatos a felhozatal jó magyar zenészekből. Ízlésvilágban, játékstílusban, zenei kultúrában rendkívül kifinomultak, tehetségesek. A FEZEN nulladik napi programjában közreműködő zenészek közül ugyan nem ismerem minden fellépő munkásságát, de azt elmondhatom, hogy nagyon szeretem azokat a zenészeket, akik a hagyományos klasszikus zene határait lebontó víziókat valósítanak meg.

– Mit tapasztalt a magyar közönséget tekintve? Az Európát sújtó recesszió ellenére tudunk-e még igazán mulatni, tombolni, hogy látja egy kívülálló?

– Eddig úgy tapasztaltam, hogy a magyar közönség egészen egyedülálló, mindig nagyon jól érezzük magunkat itt, ezért is járunk vissza, és ezért mondtunk igent szívesen a FEZEN fellépésre is. Azt gondolom, hogy a zene segít átlendülni a nehezebb időszakokon is, a magam eszközeivel igyekszem mindent megtenni, hogy a koncerttel feledtessem azokat a nehézségeket, amelyekkel a magyar rajongók esetleg küzdenek. A szerdai fehérvári koncert programjának összeállításakor arra törekedtem, hogy a közönség egyfajta nyugodt élményt és vérpezsdítő hatást egyszerre élvezhessen.


– A sztárok közül sokan nem tartják degradálónak, hogy kis helyeken, klubokban, kocsmákban zenéljenek. Mivel Székesfehérvár közepes városnak számít, de világviszonylatban mégis csak kicsi hely, elképzelhető, hogy zenészként visszatalál a face- to-face játszóhelyekre, ahol közel van a muzsikus a közönséghez?Mit gondol minderről?

– A zene számomra nem tömegfogyasztási cikk, hanem individuális kifejezési forma, amit éppen ezért a közönségnek is úgy tudok leginkább átadni, ha van személyes kontaktus. Minél emberközelibb a tér és a környezet, ez annál könnyebben lehetséges. A megtisztulást, a szépséget keresem mindenben: zenében, tájakban, emberekben, ha a megtisztulásnak ezt a formáját a környezet,maga a játszóhely is ösztönzi, az jó.

–Honnan merít ihletet, amikor dalt ír?

–Sokféle zenei elemből építkezem. A legutóbbi, Pursuit of Radical Rhapsody címû albumnál például az orientális, arabos hangzás és a tangó, a salsa elemei egyaránt inspiráltak, ezeket az elemeket bele is építettem az anyagba. De ezt majd a fehérvári közönség is tapasztalni fogja. A gombos harmonika és az akusztikus gitár kombinációja adja az alapot. Szeretem az olyanfajta kihívásokat is, amikor például a kifinomult kompozíciókat kemény dobütések ellensúlyozzák.

– Mivolt életében az első zenei benyomása? Volt olyan pillanat, amikor hirtelen azt érezte: zenész akarok lenni?

– Az első hangszerem egy harmonika volt, és nyolcéves koromtól gitározom. A Berklee-n végeztem, de már tizennégy éves koromtól koncertezem. A karrierem első és egyben legnagyobb pillanata az volt, amikor Chick Corea felhívott, hogy szerződtetni szeretne az újonnan alakult bandájába, a Return to Foreverbe. Két csodálatos évet töltöttem a zenekarban.

– Ha ideje engedi, milyen zenét hallgat szívesen?

– Ha akad egy kis szabad időm, többnyire kortárs komolyzenét és klasszikusokat hallgatok szívesen. A kedvenc zeneszerzőim Piazzolla, valamint Chick Corea, a szememben ő a kompozíció császára, elmondhatom, hogy az ő alkotói stílusa hatott rám a leginkább.