Ködlámpa: csak indokolt esetben!

Állandó téma a hideg, ködös hónapokban az autókon található ködlámpák, illetve ködfényszórók helyes használata (a gépjárművek elején lévő speciális világító eszközöket a hivatalos megfogalmazás ugyanis ködfényszóróként ismeri, a hátul található hasonló funkciójú eszközt pedig ködlámpaként), ugyanis sokan indokolatlan esetben is használják a nagyobb fényerejű, s többi autóst esetleg vakító eszközöket.

Sokan nem gondolják, de a ködfényszóró fényereje nagyobb a hagyományosan alkalmazott aszimmetrikus tompított fényszórókénál. Különösen városban, forgalmi okból történő megálláskor, például tilos jelzés esetén, vagy torlódás során tapasztalhatjuk, hogy az előttünk álló gépjármű bekapcsolt ködlámpája valósággal bántja a szemünket. Itt az okoz nagyobb problémát, ha a hátsó ködlámpa a szem síkjában helyezkedik el, hiszen annak a fénye egyenesen irritáló, míg a hátsó lökhárítóba, annak alsó részébe épített ködlámpa már kevésbé zavarja a mögöttes közlekedőket.

Kizárólag indokolt esetben használható a ködlámpa (Fotó: Szabó Péter Dániel)

A hátsó ködlámpa – hasonlóan az első ködfényszóróhoz – is az átlagosnál erősebb fényű, hiszen ebben rejlik a lényege, a jobb észlelhetőség biztosítása. Használatukat a KRESZ is szabályozza. A hivatalos megfogalmazás szerint akkor lehet használni, ha a látási viszonyok ezt indokolják. A vonatkozó jogszabály (6/1990 KöHÉM rendelet) szerint az első ködfényszóró lámpa arra szolgál, hogy köd, hóesés, felhőszakadás, vagy porfelhők esetén javítsa az úttest megvilágítását, míg a hátsó ködlámpa arra, hogy sűrű köd esetén észlelhetőbben jelezze hátrafelé a jármű jelenlétét.