2010.01.07. 13:46
Kóborló csíz csapat az égerligetben
A szabályozatlan patakmedreket kísérő égerligetekben apró kis madarak, gyakran fejjel lefelé táplálkoznak az ágak között. Kedvenc táplálékuk a mézgás éger magja. Mikor átrepül a csapat egy másik fára, nyomban elárulják kilétüket, hiszen ekkor csíííz hangon szólnak.
A csíz (Carduelis spinus) elnevezése hívóhangjából ered. Népi nevei az egérpinty, csézike, cájzli, utóbbi a Nyugat-Dunántúlon elterjedt, német nevéből ered. Az egérpinty minden bizonnyal az égerfákon való táplálkozásából eredhet. Az égerfákon kívül a hazánkban telelő csapatok gyakran mozognak nyírfákon, fenyőféléken.
Az őszi időszakban pedig a mezei dűlőutakat kísérő katáng magjait szedegetik. Hazánkban az Északi-Középhegységből, Alpokaljáról és a Bakonyból ismert alkalmi fészkelése, legfontosabb költőterülete az öreg lucerdőkben található, így Eurázsia fenyőrégióiban fészkel. A gyűrűzések adatai alapján leggyakrabban Oroszországból, a balti és skandináviai országokból érkeznek hozzánk.
A Kárpát-medencébe változó számban jelenik meg a tél folyamán, egyes években nagyszámú beözönlései voltak. A tavasz közeledtével megfigyelhetjük, amint csapatai kórusban énekel. A párok gyakran a vonuló csapatokon belül kialakulnak. A fészküket mindig magasan építik, a fenyőágak védelmében.
A fészek belsejét apró növényi szálakból és tollakból bélelik ki, így tartják melegen. Piciny tojásai halványkék alapon barnásan pettyezettek. Korábban kedvelt kalitkamadár volt, gyakran árulták madárpiacokon. Lépesveszővel és hívómadarak segítségével fogták meg. Napjainkban védett faj, tartása és befogása tilós. Eszmei, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.
