Bősze Ferenc nyílt levele Szócska Miklósnak

Tisztelt Államtitkár úr!

Állampolgárként és a Rezidens Szövetség képviseletével megbízott ügyvédként egyaránt megkülönböztetett figyelemmel kísértem tevékenységét, s ez alapján meggyőződésem, hogy minden Öntől telhetőt megtett az irányítása alá tartozó egészségügyi szakterület helyzetének jobbításáért.
Tudott Ön előtt is, hogy ügyvédi irodánk a Rezidens Szövetség oldalán részt vállalt abban a fellépésükben, amelynek célja – meggyőződésünk szerint – ugyanaz, mint amit a fentiek szerint Ön is képviselt.

A különbséget én abban érzékeltem, hogy más volt az Ön és más az Önnel tárgyaló Szövetség mozgástere, valamint lehetőségük köre.
Irodánk szerepe egyrészt az volt, hogy dolgozzuk ki a jogi követelményeknek megfelelő tartalommal és garanciákkal azokat az okirati formákat, amelyeket a felhíváshoz csatlakozók benyújthatnak, jelezve ezzel elkötelezettségüket és személyes kiállásukat az ügy mellett, ugyanakkor nem érheti őket joghátrány.
A sajtó figyelme sajnálatos módon a problémakör egésze helyett a „letétbe helyezett felmondásokra” összpontosult, e vonatkozásban kíséreltek meg információhoz jutni, sőt azt látványként is megjeleníteni. Figyelmen kívül hagyták, hogy a felmondások együttese nem volt más, mint eszköz a cél elérése érdekében.
Ezért olvastam értetlenül azt a sajtóközleményt, amelyben Ön a – Rezidens Szövetséggel létrejött – megegyezés bejelentésén túlmenően felajánlotta személyes részvételét „a felmondások irodánkban történő ledarálásában”.

Ez a „felajánlás” méltatlan volt Önhöz is, és a megállapodáshoz is.

Irodánk azért vállalt szerepet ebben az ügyben, mert egyrészt felismertük, hogy a Rezidens Szövetség nem egy belterjes, szűk csoport képviseletében lépett fel, hanem az egészségügyre teljeskörűen kiterjesztette a jobbítás szándékát .

Másrészt felmértük, hogy az egészségügy életünk – ha úgy tetszik létünk – azon  szegmensét jelenti, amelynek igénybevétele nem szándék kérdése.
Mindenki szabadon eldöntheti, hogy elmegy-e egy meccsre, vagy színházba, elolvas-e egy könyvet, vagy megnéz-e egy tv műsort.
Az azonban nem döntés kérdése, hogy baleset, vagy infarktus, tumor, vagy gyomorbántalmak okán igénybe kell-e venni valakinek az egészségügy szolgáltatását.
Az emberek kórházba – vagy akár a háziorvoshoz – nem jószántukból kerülnek, hanem azért, mert előáll egy ezt kiváltó – adott esetben kényszerítő – helyzet.
Ezért egyetemes érdek, hogy az egészségügy milyen személyi és tárgyi feltételrendszer mentén képes ellátni a feladatát.

Ez motiválta tehát irodánkat, s a megoldandó feladat komoly szakmai kihívása, hiszen volt olyan kórházi vezető, aki – nevesítve is irodánkat – jelezte, „akkor is fel kell ám majd keresni az okiratszerkesztő, s a felmondást benyújtó ügyvédet, ha azt a kórház elfogadja, mert annak is lesz jogkövetkezménye”.
Úgy tűnik, mára a felek számára egyetlen feladat maradt, „a letétbe helyezett felmondások ledarálása”.
Ügyvédi irodánk köszöni a lehetőséget ennek részvételében, de nem él vele.
Nem kívánunk részt venni a „ledarálásban”.

Sajnálatosnak véljük, hogy az „eszköz mára a közreműködők számára is céllá változott”.

Objektív oka is van a távolmaradásunknak, s Államtitkár úr e célból történő látogatásától való elzárkózásunknak.
Irodánk azokkal került ugyanis a letétbe helyezett felmondások kapcsán jogviszonyba, akik megtiszteltek bizalmukkal – ezzel egyúttal természetesen a Rezidens Szövetséget is –, s ránk bízták az általunk megszerkesztett és általuk aláírt felmondásokat.

Ebből következik, hogy azokat, ha kérik csak részükre adhatjuk ki, illetve – miután aktualitásukat vesztették – értesítésük mellett mi semmisíthetjük meg.
Nem lesz tehát purparlé, sajtónyilvánosság érdeklődését felkeltő cirkusz, csak csendes öröm a felett, hogy a szaktárca államtitkára, s a Rezidens Szövetség tárgyalásai eredményesen zárultak, s köztük megegyezés született.

Örülünk, hogy ennek – a magunk módján – közreműködői lehettünk, részesei lehetünk.
Miután a Rezidens Szövetség  sajtótájékoztatóján – az elnökség tagjaiként – olyan személyek is részt vesznek, akik maguk is letétbe helyezték irodánknál felmondásukat, így ők természetesen – miután kikérték tőlünk – szabadon rendelkeznek ezzel az okirattal.
Nekik jogukban áll ezt a sajtótájékoztatót felhasználni felmondásuk nyilvános megsemmisítésének bemutatására, az ezzel történő demonstrálásra.
Irodánk részvételét az eljárásban – amely az egészségügy feltételrendszerének javítását célozta – befejezettnek tekinti.

      
Tisztelettel: Dr. Bősze Ferenc
                      ügyvéd

Veszprém, 2012. március 30.