Testmozgás mindennap

Úgy tíz-tizenöt év óta települések tucatjain hajthatunk át anélkül, hogy utcán játszó gyerekeket látnánk. Hiába, nagy vonzerő a számítógép és a televízió! Legtöbbször még a játszótéri hintákat is csak a szél lengeti. Nincs különbség, hogy városon vagy falun autózunk keresztül, csak üres utcákat látunk ott, ahol korábban gyerekzsivajtól voltak hangosak a települések. Régen, amint az időjárás megengedte, sötétedéskor is alig lehetett beterelni a gyereksereget az esti fürdetéshez. Gyerekkoromban komoly szülői fenyegetésre fejeztük be este tízkor a bújócskázást, bringázást, focizást, fogócskázást, télen pedig a szánkózást. Iskola után, majd a tavaszi, nyári, téli szünetek idején futottunk annyit, hogy annál többet már nem lehetett. Hírből sem ismertük a gyorsbüfét, televízió is alig akadt a faluban.

Számítógépet pedig csak fantasztikus filmekben láttunk. Ritkán mehettünk moziba, így a legfőbb szórakozás a játék mellett az olvasás, a könyv volt. Akkoriban a heti két tornaóra bőven elég volt az elhízás ellen, de azóta rossz irányba változott a világ. Most a mindennapos testnevelés bevezetésének örül az ország többsége, hiszen legalább így rendszeresen mozogniuk kell a fiataloknak. Remélhetőleg jól sáfárkodnak a lehetőséggel az ellustult diákok, és nem a tornaórák alóli felmentésre, a testmozgás alóli kibújásra játszanak. Hogy felnőtt ko- rukban, visszatekintve erre az időszakra, ők is mondhassák - bezzeg a mi időnkben...!