Temetői mulasztás

Több temetői emlékezést követően jutottunk el szülőfalum sírkertjébe. Megpillantottuk Völfingerné Marikát, aki a síroknál rendezkedett. Később beszélgetünk, addig nem zavarjuk.A bakonysági temetőben nemcsak szüleim, testvéreim, nagy- és dédszüleim, közeli és távolabbi rokonok, barátok nyugszanak. A sírhalmok többségére gyertya, virág se jut, az emlékezés azonban felidézi a holtakat. Érsek Gábor bácsi? Emlékszem rá. Szalczer Lajossal jó volt együtt énekelni. A fiatalon meghalt Baranyai István barátom mindig erősebb volt nálam.Drága halottaink, következzék végre a kegyhely rajtunk kívül egyedüli élő személye, Marika, aki majd felel is a kérdéseinkre. Mire a kegyelettel végeztünk, Marika már messze járt, félúton a temető meg a falu között. Belém sajdult, hogy érkezésünkkor nem köszöntöttük őt, de szabadott-e a fiatalon elhunyt férj és a számunkra kedves barát sírja mellett zargatni őt?Netán azt hitte, hogy megfeledkeztünk vagy elfelejtettünk? Reméljük, mielőbb tisztázzuk a mulasztást, és pótoljuk az érdeklődést. 

Márkus Zoltán, Csajág