Dömötör Miklós megidézése

Akkor jövünk rá, hogy nincs többé köztünk, amikor nem megy el a megyei önkormányzati ülésekre, s nem tartja meg az ajkai összejöveteleket, amikor nem hangzik mindenki számára ismerős, nyugodt hangja. Az a hiány lesz majd megrázó igazán. Az ember életében annyit ér, amekkora űrt hagy maga után. Őutána szívszorítóan nagy űr marad az ajkai és térségi romák között.

Életét már az égi önkormányzat mérlegeli. A mi dolgunk megidézni őt bár furcsa dolog ez így, amikor még úgy érezzük, hogy az önkormányzathoz holnap még bejön, meg holnapután, meg azután. Ezt idézem meg elsőként, hogy ő mindig ott volt, ahol segíteni kellett, mindig megtette, amire kérték, mindig megbízható volt, és mindig kiegyensúlyozott, jókedélyű. A roma közösségért évtizedek óta tevékenykedett igazi közéleti emberként. Sokat tett a szegényebb cigánycsaládokért, pénzzel, munkával segítette őket.

Megidézem másodiknak, hogy tevékenységével nem csupán a cigány, hanem a többségi társadalomhoz tartozók körében is elismerést vívott ki.

Dömötör Miklós vállalkozó 61 éves korában elhunyt

Harmadiknak megidézem: amikor megtudtuk betegségét, kezdtünk félve gondolni távozására. Ám ő ezzel is szembeszállt, nem akart ebben a harcban sem alulmaradni. Amikor a közelmúltban ismét kórházba került, akkor már valójában elindult utolsó útjára. Hiába volt az orvosok, nővérek lelkiismeretes munkája, csendesen távozott közülünk.

Végül megidézem, hogy Ajka önkormányzata saját halottjának tekintette, és a család gyászát ezzel is enyhítette. Ez azt jelenti, hogy Dömötör Miklós hagyott maga után valamit, s a város lakossága büszkén emlékezhet rá.

Tollár Sándor