Fekete reggel

Az első pillanattól kezdve örömmel töltött el az erkélyünk előtti fák társasága. Három fenyő és két vadcseresznyefa adott árnyékot nekünk, és helyet madaraknak. Az utóbbi években pár mókussal is találkozhattunk, ami tovább fokozta lakóhelyünk szinte már „liget-hangulatát". Büszkék voltunk rá, hogy ilyen gyönyörű helyen lakhatunk. Bár lakótelep, de mégis, fákkal körülölelve. Szívesen és lelkesen meséltem mindenkinek az otthonunk környezetéről. A vadcseresznyefák április környékén csodaszép ruhát öltöttek magukra, csupa rózsaszín virágszirommá változtak. És a tavasz illata... amit nagyrészt e fák „ajándékoztak" nekünk.

„Fekete reggel" ez a mai: épp kivégzés zajlik az erkélyünk előtt. A lakók többsége „nem kívánatosnak" nyilvánította ezeket a fákat, így elkezdték kivágni őket. Azon kívül, hogy megszakad a szívem, mást nem igen tehetek: ez egy társasház, 2 lépcsőház, 5 szint, összesen 20 lakás. Győzött a többség akarata.

Nézem, ahogy dőlnek ki a fák, és teljes elkeseredés lesz úrrá rajtam. Remélem, örülnek a lakók, hogy eltűnt a „liget-rész", vele együtt a virágzás, a madárcsicsergés..., belőlem pedig az amúgy is minimális rokonszenv az itt lakók felé, valamint az az optimizmus, hogy talán mégiscsak jók az emberek.... A fákkal együtt mintha ezt is kivágták volna... belőlem.

Hiszem, hogy ez nem maradhat büntetlenül... Ha valakik(k) öt csodaszép fát nem kívánatossá nyilvánítanak, és addig járnak, amíg véghez nem viszik akaratukat, talán valahol valamikor átélik ezt a „nem-kívánatosságot"...

Győrfi Judit

Veszprém