Budai Zoltán jubiláló szentmiséje

Budai Zoltán plébánost köszöntötték a hívek a kemeneshőgyészi katolikus templomban 25 évvel ezelőtti pappá szentelése alkalmából. A templom megtelt, hiszen az evangélikus testvérek is szép számmal vettek részt. Ez is példa arra, hogy nagy az összetartozás.

Mint ahogy 25 évvel ezelőtt, most is egy kissé összeszorult szívvel celebrálta a szentmisét. Elsősorban köszönjük meg Istennek, hogy együtt ünnepelhetünk, és örüljünk a tőle kapott kegyelemnek, kincseknek, amelyek mindnyájukban ott lakoznak.

„Amikor pappá szenteltek, ezt a jelmondatot választottam: Én bízom a holnapban. Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mindannyian egymásnak testvérei legyünk. Merthogy az áldott, boldog élethez Isten követőivé kell válnunk." Szentbeszédében kitért a várakozás idejére és a közelgő szeretet ünnepére. Hiszen a négy gyertya is a hűségről, a reményről, a megbékélésről és a szeretetről szól. Hamarosan nemcsak Kemeneshőgyészen, de mindannyiunk szívében kigyúlnak a fények, melyek meleget és világosságot adnak.

Budai Zoltán Plébános Áldást ad a hívekre Fotó: Kovács Józsefné

Nagy volt az igyekezet, a szorgalom. Mindenki tette a dolgát, hogy méltóképpen ünnepelhessük meg ezt napot. Megköszöntük az itt eltöltött hosszú éveket, az Istentől kapott hivatását, s azt

hogy ebben a kis faluban is lelkipásztorként szolgálhatott. S még kívántunk további 25 évet, s akkor igazán el lehet mondania: Én is megtettem, amit várt tőlem a jó Isten, a család és a nemzet.

A megbecsülés, a hála ajándékaival halmozták el. Köszöntőt mondott Kovács Tamás, Kovács Norbert, Döbrönte Attiláné és Kovács Józsefné. S bizony ezek a szép szavak könnyeket csaltak ki a plébános szeméből.

A szentmise és áldás után a hívek imádkoztak érte, s kérték hogy a jó Isten millió áldása szálljon rá.

Kovács Józsefné
Kemeneshőgyész