Emlékezés Váczy Dezsőre Kemeneshőgyészen

Váczy Dezső (1912–1966) evangélikus lelkészről emlékeztek meg halálának ötvenedik évfordulóján  a kemeneshőgyészi evangélikus templomban. Életéről, lelkészi hivatásáról  Wágner Szilárd és Pablényi Edina lelkész emlékezett meg. Haláláig ezen a kistelepülésen töltötte a legszebb éveit, itt szolgált Istennek 26 éven át (1940–1966).  Halk szavú, csendes, tiszta szívű, segítőkész és családszerető ember volt.

Szeretteink távozása fájdalmas, de az emlékek, amíg élünk, velünk maradnak.

Mérhetetlen ajándék volt ez a nap a család számára. Ő ezer szállal kötődött Kemeneshőgyészhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint kívánsága, hogy e földbe helyezzék örök nyugalomra. Diákként éltem át az ő halálát, emlékszem vissza, amikor elbúcsúztatták. Fölcsendült a  gyászének: „Ó, ne búsulj, föld árva gyermeke”.  Milyen is a sors iróniája! 50 év távlatából ugyanaz az ének csendült fel.  A család szeméből könnyek hullottak a meghatódottságtól. Az egyórás megemlékezésen elhangzottak orgonaművek, szóló énekesművek és kórusművek. A megemlékezésen fellépett  Császár  Sándor magánénekes, Szily Ilona  zongoraművész és a Magyargencsi  Dalkör  Némethné  Kovács Magda vezetésével.

A megjelentek vastapsa is nagy dicséret volt.

Köszönjük meg elsősorban Istennek, hogy együtt emlékezhettünk, és örüljünk a tőle kapott kegyelemnek, kincseknek, amik  mindnyájunkba ott lakoznak.

Köszönjük mindenkinek áldozatos munkáját. Nagy lelkesedéssel és odaadással tette mindenki a dolgát, ez is bizonyítja, hogy az összefogás példaértékű.

A magunkba vetett hit, akarat és erő kell ahhoz, hogy megvalósítsuk elképzelésünket.

Emlékezés után mindenkit szíves vendéglátás fogadott.