A fal maga nem lélegző

A köztudatban szereplő, meglehetősen antropomorfizáló "lélegző fal" metafora kifejező, de szakmailag helytelen - közölte a Magyar EPS Hőszigetelőanyag-gyártók Egyesülete.

A falak ugyanis nem lélegeznek. Páratechnikai szempontból az a fontos, hogy a külső épülethatároló szerkezet kifelé nyitott legyen, azaz a belső térben lévő nedvesség - amelynek egyébként 97-98 százaléka eleve távozik az ablak- és ajtónyitások során - akadálytalanul a szabadba jusson, és valóban ne rekedjen meg a falazat és a hőszigetelő rendszer között.
   
Az új építések, illetve a renoválások során a legfontosabb szempont, hogy a hőszigetelésről mindig rendszerben gondolkodjunk, tehát az EPS-lapokat a falazatra rögzítő ragasztóanyagból, a hőszigetelő rétegből, az újabb ragasztórétegből, a hálóból  és a színező vakolatból álló, összetett struktúrát egymással kompatibilis és a megfelelő páraáteresztő tulajdonságokkal bíró anyagokból állítsuk össze - tanácsolják.
 
Ebben az esetben - ha a belső tér légállapota a szokásosnak megfelelő, és a fal nedvességtartalma sem tér el a megszokottól - külső oldali hőszigetelés esetén kondenzációs probléma nem merülhet fel. A jól tervezett falazatoknál a távozó nedvesség ugyanis rétegről rétegre egyre kisebb ellenállással találja magát szembe. Nem kell tehát  párafeldúsulástól tartani, hiszen az EPS-lapok belső szerkezete úgy épül fel, hogy a - hőszigetelést egyébként biztosító - levegőt magukba záró cellák (polisztirolgyöngyök) közötti térben a lakásban megmaradó körülbelül 2-3 százaléknyi pára is akadálytalanul a külső térbe tud jutni.
   
Az EPS-rendszerek pára-áteresztő képességét jól példázza egy összehasonlítás: a  szó legszorosabb értelmében természetes anyagnak nevezhető fa diffúziós ellenállása például negyven, míg a polisztiroltábláké húsz. Ez azt jelenti, hogy például  egy fából készült burkolat kétszer jobban akadályozza a pára kiáramlását, mint az EPS. Bár mindebből megállapítható, hogy az EPS esetében egyáltalán nem kell tartani a páralecsapódástól, néhány jó tanácsot az EPS-gyártók egyesületétől azért érdemes megfogadni.

   
A jól tömített nyílászárók és a rosszul értelmezett takarékosság (ne szellőztessünk, mert azzal elveszítjük a megtermelt hőt) miatt a lakás légterében feldúsul a pára, ami a penész melegágya lesz. A megoldás - ha még nem késő - olyan ablakok beépítése, amelyeknél résnyitási lehetőség is van, vagy egy külön beépíthető ablakszellőző alkalmazása. 

Amennyiben ez már nem lehetséges, a gyakori szellőztetés segíthet a gondon. A szellőző levegővel ugyanis nem vesztünk jelentős mennyiségű energiát, hiszen a levegő kis tömege miatt a jól szigetelt, tehát  melegen maradó  falak hamar felfűtik a bejövő hideg levegőt, viszont jelentős mennyiségű nedvességtől szabadulhatunk meg.
   
További problémát okozhat, hogy a mai feszített tempójú építkezés során (tavasszal kiássuk a gödröt, ősszel költözés) a jelentős mennyiségű építési nedvességnek nincs ideje távozni. A fűtési szezon beköszöntével a nedves, rossz (pontosabban "nyers", még nem végleges) hőszigetelő képességű falazóanyagok és a magas páratartalom együttes megléte valószínűsíti a páralecsapódást.

Az építkezés megfelelő technológiai fázisainak betartása mellett tehát nyugodtan alkalmazhatunk a hőszigetelésre EPS-rendszereket, amelyek - a közhiedelemmel szemben - nem párazáróak, hanem kifejezetten jó páraáteresztő képességgel rendelkeznek. A lényeg, hogy pontosan tartsuk be az előírásokat.

Az energiatakarékosság ösztönözte

Az utóbbi évek energiatakarékossági kampányának köszönhetően egyre többen költenek hőszigetelésre. Az adatok pedig azt mutatják, hogy a kiváló hőátbocsátási  mutatók, a jó szakító- és nyomószilárdság, az egyszerű szerelhetőség, a könnyű önsúly és  nem utolsósorban  a kedvező ár okán egyre többen választják az EPS-lapokkal történő hőszigetelést. Az  expandált polisztirol- táblák alapvetően műanyagból készülnek, ezért vetődik fel időről időre a laikus lakásfelújítókban, hogy a lakásban megjelenő penészfoltok  miatt talán az  EPS okolható.