Vissza a természethez, avagy fából... napszemüveget!

Aztán, ahogy a beszélgetés haladt, egyre inkább kikristályosodott egy átgondolt, a közeli jövőbe tekintő, érzelmektől sem mentes koncepció, ami akár sikeres is lehet. Furcsa, nem mindennapi, de attól még életképes.

– Azt mondtuk, csináljunk valamit, hogy a fa újraéledjen. Ezeket, a házak udvarán kivágott a fákat a neten nézegetem, ott vásárolom meg.  Így nem a tűzre mennek, hanem újra felhasználjuk.   Persze először a rétegelt lemezzel próbálkoztunk, de rájöttünk, hogy abból nagyon gagyi cucc lesz. Abban ragasztó van, ettől lesz tákolt holmi. Tehát vagy fa, vagy ragasztó, ezt kellett eldöntetünk. Amit mi használunk, az mind természetes anyag. A fa eleve az, amivel lekezeljük, szintén. Nem lakkal kenem, hanem balzsamozom és olajozom a kész terméket. Ezek mind a természetből és nem a vegyipartól származnak. Egyetlen nem természetesen anyagot használunk, ez a zsanér – mondja Péter, miközben bemutatja az elkészült darabokat. Egyet fel is próbálok, furcsa érzés, de hozzá tudnék szokni. –  Úgy döntöttünk, a gyümölcsfák irányába mozdulunk el, hiszen azok az igazán extrák, a minőségi anyagok. Igaz, nehéz hozzájutni, mert ezek az erdészeteknél nem számítanak haszonfának, magánemberektől megszerezni pedig szintén nem könnyű. Brutális, irreális összegeket kérnek a fáért. Azt is kevesen tudják, hogy a díszfáknak belül milyen szép a mintázatuk. No, így kezdődött az ötletelés, a fazonkeresés. Azt tudjuk, hogy Amerikában, Japánban gyártják a fából készült napszemüveget, miért ne próbálhatnánk meg mi is? Mivel rendelkezünk optikai háttérrel is, tudjuk, hogy mi az a forma, ami sosem megy ki a divatból. A szemüvegbe polaroid lencse kerül, mindenhez rendelkezünk specifikációval, tudom bizonyítani, hogy mit használtam fel, és tudom kezelni a reklamációkat is – tudom meg Pétertől, aki elmondja a munka folyamatát is.

Zsédenyi Péter szerint a fa napszemüveg csak a kezdet, a közeli cél az optikai keret előállítása. Fotók: Nagy Imre

– Tulajdonképpen egyszerű: a fát gatteron fölvágatom, majd kiszárítom. Évekig dolgozik, hiszen él. Száradás közben vetemedik, alakul, elreped, ahol kell. A sablon alapján aztán kivágjuk a formát, eldöntjük, melyik legyen az eleje, ami a fa extráját kiadja. Hiszen a minta is fontos. A szemüveg egy centiméteres, a szár fél centi vastagságú. Ezután megadjuk a szemüveg, illetve a szár ívét. Ehhez gőzöléssel meg kell hajlítani mindkettőt. Egy egész napot tölt a sablonban, amíg ez kialakul. Ezt a finomítás követi: vékonyítjuk, elkészül az orrtámasz, belemegy a nút. Ezekhez külön gépeink vannak, hiszen a lencseméretek miatt minden darabnak egységesnek kell lennie. Formában el lehet menni az extráig, de ahhoz ember is kell, aki viseli. Mi a klasszikus formát követjük, ami tetszik az embereknek.  Sokat próbálkoztunk, sokat kidobtunk. A leeső darabokból gyűrűket készítettünk, így is tovább él a fa. Mindegyik más mintájú, más színű és más fazonú. Extrák, egyediek, soha nem egyformák, hiszen minden fa, minden mintázat, erezet más és más – kapom első kézből az információkat. Megtudom például, hogy a deszkától a késztermékig hosszú az út. Négy-öt nap, mire egy szemüveg összeáll. Tehát idő. Idő kell ahhoz is, hogy az összes fát leteszteljék. Most dióból és cseresznyéből dolgoznak, de már szépen szárad az alma is. – Itt nem lehet rohanni, meg kell várni, míg a fa tökéletesen kiszárad. Aztán persze hiába vannak eszközeim, kell egy szakmai háttér, szakértelem, optikai háttér. A terméknek sorozatszámot adunk, innentől lekövethető, hogy éppen hol van a világban. A fa napszemüveghez fel kell nőni. Ez nem a tizenéveseknek készül. Kell hozzá egy életvitel, egy életstílus. Nem az átlag utcai ember fog ebben rohangálni. Ezért nem divathóbortnak gondolom, hanem életérzésnek. Tudni kell, hogy a fa mire való, mit sugároz. Az otthonunkban is használjuk, a lakásban nagyon sok fából készült dolog van. A fának értéke van, visszavisz bennünket a természethez. És aki lát benne értéket, annak van rá pénze. Ennek ellenére tudjuk, hogy ebből nem lehet megélni, ezért tekintjük inkább hobbinak. Hogy mi lesz a jövő, hova fejlődhet a dolog? El kellene jutnunk az optikai keretig. Ehhez folyamatosan fejlesztenünk kell. Tesszük is, hiszen úgy gondolom, egyre jobbak leszünk. Fél évünkbe került, amíg eljutottunk a napszemüvegig. Talán nem kell sok idő, és képesek leszünk optikai keretet is gyártani – zárja a tervekkel a beszélgetést Péter. Azt gondolom, ötletére sokan lesznek „vevők". Az is lehet, hogy a fából készült napszemüveg divatot teremt.