Csoóri Sándor költőre emlékeztek Pápán

A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma emléknapot szervezett egykori diákja, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas Csoóri Sándor költő, esszéíró, prózaíró, politikus tiszteletére csütörtökön.

A református templomban Gránásiné Bácsi Tünde igazgató köszöntőjét követően Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg a rendezvényt.

– Jézus Krisztus odaadást, önmegtagadást vár tőlünk. Ma Európában ez különösen fontos. Ahogy akkor is az volt, amikor Csoóri Sándor szolgált e hazában küldetéses, hitvallásos, konfliktusokat felvállaló, szenvedéseket is elhordozó szolgálattal. Isten elhívott eszköze volt keresztyén nemzetünk, identitásunk, örökségünk számára. Áldjuk az élő Istent mindazért, amit az Úr rajta keresztül elvégzett – mondta beszédében.

A gimnázium természettudományos osztályának végzős diákjai és az Ígéretes együttes Diákévek harangzúgásban címmel népzenei és néptáncos betétekkel tarkított irodalmi műsort adtak elő. Felkészítő tanáruk, és egyben az emléknap főszervezője Mayerné Pátkai Tünde igazgatóhelyettes volt.

A gimnázium földszinti folyosóján leleplezték Lázár Gyöngyi szobrászművész Csoóri Sándorról 2000-ben készült réz domborművét. Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője, a Pápai Református Gyűjtemények igazgatója beszédében hangsúlyozta, a Csoóri Sándorral való közösségvállalás ma sem kockázatmentes.

– Barátságos, kedves, közvetlen ember, de ugyanakkor súlyos személyiség volt. Önmagát folytonosságot őrző léleknek tartotta. A folytonosságban, amivel a református kollégiumban találkozott, benne van a magyar nemzet, a keresztyénség folytonossága. Fantasztikus, ahogy a világ eseményeit ő, a zámolyi parasztgyerek, átszűri önmagán, és szembesül a folytonosság megszakadásának tényével. Költészetében mindig ott van a „kulturális gyász”, az otthontalanság. Csoóri Sándor, akivel most közösséget vállalunk, élete egy meghatározott részét, ha nem is teljes kiközösítettségben, de magányban élte. Mert nem hagyta a hagyományt. A dombormű kitételével e szellemiséggel vállalunk szimbolikus közösséget, s hitet teszünk az általa képviselt folytonosság mellett – fogalmazott.

Balogh Júlia, Csoóri özvegye megjegyezte, az írónak Pápa a világ közepét, az otthont jelentette. Mindent, amit hitben, emberségben, magyarságban lehet, itt tanult. Szellemi örökségének rendben tartása nagy felelősség.

A díszteremben Takaró Mihály Magyar örökség-díjas irodalomtörténész tartott előadást Csoóri életművének jelentőségéről:

– Olyan mélységben írta be magát a 20-21. századi magyar kultúrába, hogy személye és gondolatai megkerülhetetlenek. Határtalan életteljesség-igénye tette mindig kísérletező, megújulni kész alkotóvá. Az igazság és a szabadság kettős vonzásában élt.

Egykori diáktársak megemlékezése után zárszóként Áldozó Tamás polgármester olvasta fel a 2016-ban elhunyt jeles irodalmár Berzsenyi elégiája című versét, s osztotta meg gondolatait. Az emléknap zártkörű fogadással ért véget.