Púder Nélkül

2011.05.05. 09:46

Gyermeki kíváncsiság - Anyanapló

- Mi az a temető? - kérdi természetes gyermeki kíváncsisággal a két és fél éves utód. - Tudod az egy olyan hely, ahol azoknak az emlékhelye van, akik már elköltöztek az angyalokhoz - nyögöm ki nagy nehezen.

PLT

- És Muci mama ott lesz? - teszi fel az újabb nehéz kérdést felcsillanó szemmel. - Nem, nem lesz ott. Csak az emlékhely, ahová letesszük neki az orgonát anyák napjára - magyarázom, miközben szállunk ki a borús, esős délelőtt a kocsiból. - Miért viszünk orgonát? - faggat tovább a lánykám. - Ma anyák napja van. Muci mama anya anyukája. Ahogy én is kaptam tőled orgonát, úgy én is szeretnék adni neki. - Anya, én is megköszönthetem? - Hát persze - mondom könnyeimet nyeldesve. Közben sétálunk a sírhelyhez. Újból előkerül a temető téma, az angyalok.

Látom, a gyerkőc nehezen érti a helyzetet, megyünk valakihez, aki nincs, de mégis van. Akiről nap, mint nap beszélünk, akit mindennap felhív a játéktelefonján.  Akiről minden áldott nap megkérdi, hol van és mit csinál és aggódva kérdi, hogy ugye meggyógyul. Aki nélkül nem múlhat el pillanat, vagy perc, akit még most is tárcsáznék, de a telefont előkapva rájövök, hogy ebben az életben, szót váltani már nem lehet. Akivel jó volna megosztani az örömöt, a bánatot, a szorongást, a boldogságot, a munkahelyen, a meccsen, otthon, a boltban, a bárhol történteket.

Aki mindig mindenre tudott gyógyírt, megoldást, adott tanácsot, dorgálást. Aki szeretett engem, minket feltételek nélkül. Akivel olyan jó volt órákig az erkélyen ücsörögni és nevetni. Aki minden egyes anyák napján a könnyekig meghatódott a szobákat, a vázákat és még a fürdőkádat is elárasztott orgonáktól. Végre odaérünk a sírhoz. Ekkor gondol egyet a csemete, fellép az emlékhely tetejére, majd az ég felé fordul és teli torokból elkezdi énekelni, hogy: "Orgona ága, barackfa virága..." Erre még a nap is kikukucskál a felhők mögül. Jól tudom, az angyalok is mosolyognak.

B. Virág Rita

Ezek is érdekelhetik