Nő a kamion volánja mögött

A harmincnyolc éves, belevaló Viktória vendéglátósként dolgozott hosszú éveken keresztül, de nagy álmát nem adta fel, hogy kamionos lehessen. Bátyja és párja is ezt a szakmát űzi, talán innen jött a nő nagy gépek iránti szenvedélye. A vezetés pedig mindig is az volt neki.

– Régóta terveztem, hogy leteszem a hivatásos jogsit, de az anyagi költségek sokáig hátráltattak a cél elérésében. Két évvel ezelőtt végül úgy döntöttem, hogy most már elég, nekem más utat kell járnom. A párom biztatott, a legjobb barátnőm is örült a tervemnek. A szüleim viszont már nehezebben emésztették meg, hogy a lányuk ilyen pályára vágyik. Persze, azóta már megbékéltek azzal, hogy vándor lettem, és folyamatosan úton vagyok. Magyarországon nem gyakoriak a női kamionsofőrök, de Európa más országaiban már megszokott jelenségnek számít – meséli Viktória.

A férfias szakma sok házaspárnak ad megélhetési lehetőséget a határokon túl. Viktória is a párjával dolgozik együtt, négykezesben teljesítik az utakat, de elmondása alapján Franciaországban és Hollandiában gyakoriak az egyedül úton lévő női sofőrök is. Hazánkban szinte még tabunak tekinthető a női kamionosok elfogadása, ugyanis erősen él a sztereotípia az emberekben, miszerint a gyengébbik nem tagjai nem tudnak vezetni. Az ajkai hölgy is találkozott ezzel a hozzáállással még a jogosítvány letétele előtt, ám őt nem riasztotta el a rosszindulat az előtte álló kihívástól.

– Kérdezték, miért akarok én kamionozni? Kissé flegmán, lekezelően bántak velem egyes férfiak, de ezen túl kell lépni. Akartam és kész. Azóta több mint százhúszezer kilométert vezettem le balesetmentesen. A családom büszke rám, és útközben is pozitív visszajelzéseket kapok. A kamionos kollégák gyakran jelzik az elismerésüket, vagy egyszerűen csak hallom, ahogy rólam beszélnek egymás között a CB-rádión. Ez pedig bőven elég – részletezi nevetve Viktória.

Papp Viktória és párja, Bodnár József
Fotó: Györkös József

A kamionozás nem egyszerű élet, sosem lehet előre tudni, mi történik az úton, mi vár a sofőrökre. A kiszámíthatatlan időjárási viszonyok, balesetek, veszélyes helyzetek mellett manapság még a menekültkérdés is nehezítheti a haladást. Viktóriáéknak eddig minden akadályt sikerült leküzdeniük. A család gyakran hívja őket, hogy merre járnak, minden rendben van-e velük. További nehézséget jelent a különféle szolgáltatások igénybevétele is a párnak, hiszen a fogorvos, a fodrász vagy éppen egy vérvétel mind időpontköteles, ezért mindig alternatívákat kell kitalálniuk, mit mikor intéznek el.

– Menekültekkel nem volt dolgunk, de a határnál mostanában mindig kell állnunk, és felnéznek a pótkocsira, hogy nem bújt-e el valaki hátul. Az autópályán viszont jártunk már úgy, hogy centikre kerültük el az ütközést. Egy másik kamion átszakította a betonkorlátot, a sofőr elaludt a kormánynál. Szerencsére más autó nem volt körülöttünk, így tudott a párom időben reagálni. Utána el is pakoltam hajnalban a reggelimet, hogy mégsem vagyok éhes. Ezeket a helyzeteket meg kell emészteni, de ennek ellenére sem választanék más hivatást. Szeretem, amit csinálok, és így Józsival is együtt lehetek. Szabadnak érzem magam útközben. A másik álmom, hogy nehéz, túlméretes szállítmányokat vihessek, de ez valószínűleg tényleg ábránd marad. Az egész autópályát elfoglaló gépekre, amikkel például szélerőműveket visznek, csak kihalásos alapon lehet bekerülni – zárja gondolatait a női kamionos, aki nemcsak a gépekért rajong, ugyanis klarinétozni is tud.