A sztársportoló halála ismét széthasította az álomvilágot

Legyen az illető színész, élsportoló, vagy más népszerű közszereplő, az élete biztosan boldog, vidám és gondtalan, pont úgy, mint a néhány évtizede olvasott színes könyvecskék rózsaszín lapjain.

Bizony, a felnőttek is szeretik a meséket, mert a mindennapi szürke gondok mellett jól jön egy pozitív példa, egy sikertől duzzadó karakter, mindig mosolygós arccal, önbizalommal teli vonásokkal, rajongók felé integető kézzel. Afféle megerősítésként is: van jobb, lehet jobb.
 
Robert Enke 32 évesen hunyt el, a Hannover német válogatott kapusa kedden elhagyta otthonát és kisétált egy gyorsvonat elé. Nem bírta tovább, a hazájában az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő labdarúgó évek óta súlyos depresszióval küzdött. Betegségét nemcsak a nyilvánosság, hanem saját csapattársai előtt is sikeresen titkolta, talán éppen attól félve, hogy megváltozik az emberek róla alkotott képe, s veszélybe kerül a pályafutása, családja megélhetése, minden, amit addig áldozatos munkával felépített.
 
Halála éles pengeként hasítja ketté a kívülről kényelmesen elképzelt álomvilágot. Azt az ezerszer megcáfolt tételt, hogy a sztármese a kamerák látószögén és a mikrofonok hatótávolságán kívül is folytatódik.

A hírességek problémái nagyon is átlagosak és emberiek, csak sokan közülük nem tudják átlagemberként kezelni őket.

A nagybetűs sztárt a legmarkánsabban az különbözteti meg a divatos kifejezéssel celebnek nevezett médiaszereplőtől, hogy nem mutathat igazi gyengeséget, míg az utóbbinak egyedül abban van az ereje. Talán épp ezért van az előbbiből sokkal, de sokkal kevesebb.