Lehúzni a rolót?

A Veszprém Megyei Sporttanács elnöke hét éve Hantó István. A balatonfüredi sportvezető saját bevallása szerint alapvetően derűlátó, ám a harminchárom megyei sportszövetség jövőjével kapcsolatban szinte semmi biztatót nem tud mondani.

- Kezdjük az elején - fogalmazott Hantó István. - A sportigazgatóság megszűnését követően a sporttanács tavaly kötött először együttműködési szerződést a megyei önkormányzattal. Eszerint átvállaltuk a törvénybe foglalt feladataik egy részét. Ezek röviden: versenyrendszerek és a diáksport szervezése, a rendezés segítése, könyvelés és pénzügyi ellenőrzés, mert az utolsó fillérig szigorúan el kell számolnunk.

- Lehet szégyenlősködni, de minden a pénzről szól. Van belőle elég?

- A szerződésünk korrekt, ez alapján megfelelő anyagi támogatást kaptunk. Más kérdés, hogy ez a működésben még nem okozott gondot, de pengeélen táncolunk. Sőt, nem titok, maradtak el rendezvények és a szövetségektől is kaptunk fejmosást a kevés pénz miatt. Válaszolva tehát a kérdésére: az ígért támogatást, ha néha késve is, de megkaptuk. Ettől függetlenül borzasztó nehéz a helyzet.

- A megyei sportot összefogó szervezet neve az elmúlt évtizedekben sokszor változott, a "törzshely" nem: a városi stadion épülete.

- Valóban ott bérelünk helyiségeket és két főállású alkalmazott folyamatosan dolgozik. A rendszerek, számítógépek, programok a sporttanács tulajdonát képezik. A bíróküldésen keresztül a különböző nyilvántartásokon át rengeteg feladatunk van. Egy adatot mondok: évente hatezernél több tételt könyvelünk.

- Szerintem a legnehezebb válasz következik: milyen lesz a jövő?
 
- Közhasznú civil szervezet vagyunk és a megyei önkormányzattól kapjuk a működésünkhöz szükséges összeg legnagyobb részét. Évekkel ezelőtt még tudtunk pályázni, de ezek a lehetőségek gyakorlatilag megszűntek. Miután az sem ismert, hogy a megyével mi történik pontosan, így a kérdésre sem tudok válaszolni. Abban bízunk, hogy a rolót nem kell lehúznunk. Hallunk híreket innen-onnan, de a sporttörvény késése, a megyék sportját irányító szervezetekkel kapcsolatos elképzelések ismeretének hiánya, valamint az, hogy a megyei sportra fordítható pénzek nagysága és forrása még ismeretlen, nagyon nehéz helyzet elé állít bennünket.

- Az egyértelműnek tűnik, hogy a megyei szövetségek nélkülözhetetlenek.
 
- Nem szabad elfelejteni, hogy az említett rendezvények kapcsán az érintettek ezreiről beszélünk, olyan fiatalokról, idősebbekről, akiknek a sportolási lehetőségeit, az egészséges élethez való reményt, a sporthoz történő kapcsolódást ezek az események jelentik. Következtetésképpen abszurdnak tartom én is a szövetségek megszűnését. Ugyanakkor jobban félek attól, ha az úgynevezett erősebbek önállósodnak, a gyengébbek pedig elvesznek, így képtelenség lesz őket a rendszerben tartani. Márpedig az érdekeinket csak összefogva tudjuk képviselni.

Rohamosan csökkenő költségek

Néhány esztendeje a sportigazgatóság működési költsége évente 21,5 millió forintot emésztett fel, ekkor a szakszövetségek 32 millióból gazdálkodhattak. A 2011-es évben a sporttanács 6,5 millió forintból működött, a megyei szövetségek ötmillió, illetve  a diáksport is ötmillió forintot kapott.