Mese a kirúgásról

Volt egyszer egy szövetség, amely elnyerte az utánpótlás világbajnokság és a női Európa-bajnokság rendezési jogát. Nosza, létre is hoztak egy céget, amely azonnal elkezdte a szervezési feladatokat.

Remekül haladt a munka, a nemzetközi szövetség tökéletesen elégedett volt, folyamatosan dicsérték a főszervezőt. Csakhogy ez szemet szúrt néhány (persze a hatalmat gyakorló) politikusnak és kegyeltjeinek. Azt gondolták, hogy mivel ők mindenhez értenek, meg egyébként is, meg csak azért is, szóval gyorsan kirúgták az illetőt a szövetség elnökségéből, aztán meg eltávolították a szervező cégtől is. Mindenféle nyilvános indoklás nélkül.

Elérkezett a következő tárgyalás a nemzetközi szervezettel és egy ideig méregette egymást a két küldöttség (a mi politikusainkból, csatlósaikból álló mosolygós embereink és a másik oldal tanácstalannak tűnő szakemberei), mígnem elhangzott a nagy kérdés: aztán mivégre jöttek ide? Mondták, hogy most már ők a szervezőbizottság és akkor beszéljék meg a dolgokat.

Mire a külföldiek nagyon udvariasan azt találták mondani, hogy maradhatnak, érezzék jól magukat, de ők csak az eddigi szervezővel hajlandóak tárgyalni. Na, volt nagy mosolylefagyás, gyorsan hazajött a küldöttség és visszahívták a négy napra elzavart szervezőt. Így maradhatott Borsos Attila, a három nyelven beszélő, kiváló játékos, világválogatott, a Magyar Kézilabda Szövetség alkalmazásában és dolgozhat tovább az említett világversenyek sikeres lebonyolításáért.