A Szenyor visszatért és lábteniszezett

Nem sokan vannak már a magyar futballban, akik büszkélkedhetnek valamilyen nemzetközi szintű sikerrel, eredménnyel. Az Újpesti Dózsa egykori csatára akkoriban rugdosta számolatlanul a gólokat itthon és Európa stadionjaiban, amikor például Gerd Müller tette ugyan ezt a Bayern Münchenben. Az ezüst cipős, hazai gólkirály a Magyarok a Barcáért című film vetítésére érkezett Veszprémbe a futball itthoni követeként.

- Azt, hogy Spanyolországban tizenegy évig edzősködhettem élvonalbeli kluboknál is, azt kifejezetten Kubala Lászlónak köszönhettem – emlékezett a bemutatott film egyik főszereplőjére Dunai Antal. – Óriási respektje volt és van még ma is. Ha ő ajánlott valakit, azt mindenki elfogadta. Természetesen Czibor Zoli és Kocsis Sanyi népszerűsége is példátlan volt. De Kubalát imádták a spanyolok. Ezt számos alkalommal tapasztalhattam, amíg ott voltam.

Dunai Antal hazatérése után Veszprémben is dolgozott edzőként. Játékosai „szenyornak” hívták. Tisztelték nagyon, mert az edzéseken oda rúgta és annyiszor a labdát, ahányszor csak kérték tőle. Nem sokáig maradt a megyeszékhelyen, pedig eredményesen dolgozott. Az élmezőnyben végzett a csapatával.

- Szívesen maradtam volna tovább, mert jól éreztem magam a klubnál, de a bajnokság végén kiderült, hogy sok kérdésben nem tudott megegyezni egymással az egyesület és a város vezetősége – tekintett vissza a múltba az egykori gólerős csatár. – Inkább jobbnak láttam távozni. Elejét venni a felesleges, későbbi vitáknak. Sajnos igazam lett, mert öt év után kiesett a Veszprém az NB I-ből. És a seb azóta sem gyógyult be.

(Fotó: Nagy Lajos)

Dunai Antal sohasem jön zavarba, ha labda közelbe kerül. A Petőfi Színház aulájában volt idő egy kis dekázásra, majd lábteniszezésre Eperjes Károllyal. Korábbi játékosai, Andorka Gábor, Rugovics Vendel, Kelemen Miklós, Kiss László, Szécsi János és a többiek ezúttal is csodálták, hogy a „szenyor” hetven fölött is jól bánik a labdával.