Megyénkből indul Rióba - Marosi Ádám olimpiai bronzérmes Nagyvázsonyban kezdte meg a felkészülést

A magyar öttusa-válogatott felnőtt-, illetve junior kerete is tíznapos edzőtáborral, Nagyvázsonyban kezdte meg a felkészülését a következő évadra, melyen olyan nagy nevek is részt vettek, mint Kovács Sarolta, Kasza Róbert vagy Marosi Ádám.

– Milyen volt újra munkába állni?

– Általában minden évben úgy néz ki a program, hogy a hosszabb szünet után – ami egy, másfél hónap pihenőt jelent az utolsó nagy versenyt követően – egy lovas táborral kezdjük az idényt. Sok helyet kipróbáltunk eddig, de úgy tűnik, ez a nagyvázsonyi be fog válni, mert mindenkinek nagyon tetszett. Ilyenkor öt napon át a felnőttek, majd öt napig a fiatalok, ifik és a juniorok vesznek részt a táborban. Nagyon szép volt, jó volt a mi turnusunk, az emberek pedig nagyon kedvesek a környéken. Egyedül az időjárással jártunk kicsit pórul, mert szinte végig szakadt az eső. Ez persze nem szegte kedvünket, és örömmel vetettük magunkat a lovas munkába, és hát minden délután vérre menő focicsatákat vívtunk a helyi általános iskola tornatermében.

(Archív fotó)

– Hogy kell elképzelni egy átlagos napodat?

– Ugyanúgy néz ki az életem, mint egy átlagembernek, azzal a különbséggel, hogy ők dolgozni mennek, én pedig edzésre. Reggel nyolckor van az első edzésem, és öt-hat fele az utolsó, ami keretet ad a napnak, hiszen naponta négy, extrém esetben öt edzésem van. Általában a szerda délután, a szombat fele és a vasárnap szabad, amiket muszáj beiktatni, mivel nagyon kemény munkát követelnek meg tőlünk az edzőink, de a jó minőségű és sok munka elengedhetetlen az öttusában.

– Mennyi a napi etap?

– Két alternatíva van: az egyik, amikor az alapozásnál kilométergyűjtés van, aminek az intenzitása nem olyan, mint a formába hozás időszakában. Ilyenkor egészen novembertől januárig rengeteget úszunk, nem ritka az öt kilométeres program, illetve hetente hatvan-hetven kilométert futunk. A formába hozáskor nyilván ez az adag csökken, és ahogy közeledik a fő verseny, úgy irányul a fókusz egyre inkább arra a megmérettetésre.

– Jut idő hobbikra?

– Igen, van egy szenvedélyem az öttusa mellett, ami teljesen ki tud kapcsolni, ez pedig a motorozás. Ennek nem örülnek sem a szüleim, sem az edzőim. Nagyon észnél kell lenni, de megvallom, amikor húsz fok alá csökken a hőmérséklet, csúszóssá válnak az utak, már egyáltalán nem motorozok. Aztán nagyon szeretem a könyveket, imádok olvasni, vidéken kirándulni. Van egy pár hely az országban, ahova el tudok menekülni a világ elől, ha nagyon tele van a hócipőm. Azonban szerencsére már nem annyira feszített a tempóm, hiszen harmincegy éves elmúltam, most már jobban oda kell figyelnem arra a részre is, hogy a regenerálódás megtörténjen, illetve az aktív pihenés jó minőségű legyen.

Májusig még lehet kvótát szerezni

– Egyelőre nincs meg a kvótám, mivel sajnos ez az év nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Úgy kell nekiállnom 2016-nak, hogy a világranglista alapján kell megszereznem az olimpiai indulás jogát, ami annyit jelent, hogy az év négy világkupával fog kezdődni, ahol olyan pontszámokat kell gyűjtögetni, hogy az ember, idézőjelben mondom csupán, kicsit hátradőlhessen. Február végétől május közepéig, ami a kvótazáró világbajnokság lesz Moszkvában, minden rangos versenyen ott leszek. Fel van adva a lecke, de hát örömmel állok elébe – mondta még Marosi Ádám.