Kispad blog: Kiderült, mi baja a magyar focinak

Nem az, hogy legyőztük az osztrákokat, hogy a hajrában sikerült bedarálnunk a masszív és fegyelmezett izlandiakat, vagy az, hogy „szívattuk" a kiesés határán álló (most már elődöntős) Portugáliát, és csoportelsőként jutottunk tovább. Ezek is fontosak persze, de a lényeg: végre kiütköztek a honi képzés hiányosságai. Jól látható, hogy a honi edzőtársadalom nemzetközi szinten egész egyszerűen alulképzett. Tisztelet a kivételnek.

Ebbéli hiányosságunk sosem volt még ennyire nyilvánvaló, mint most, Eb-szereplésünk tükrében. Ez a Dárdai megalapozta, Storck továbbfejlesztette magyar válogatott évtizedek után az első volt, amely játszott valamit. Volt arca, formája, eleje, vége. Játékosaink messze nem tartoznak az elitbe, de most bebizonyosodott, hogy igenis összekovácsolhatóak, összerakhatóak. Csak megfelelően kell hozzájuk nyúlni. Az átlag magyar edzőnek ehhez se módszere, se eszköze, se ereje nincsen, ebben persze nemcsak ő a hibás, hanem az a felületes tömegképzés, amely kitermelte, és az a rendszer, amelynek ez a szint tökéletesen megfelelt. Hosszú évekig.

És igen, jól szerepeltünk. Kár volna elmenni emellett, főképp azért, mert akad néhány fogadatlan prókátor, aki alig várta a nyolcaddöntős vereséget. Ők csak azt nem veszik észre, hogy a „na ugye, megmondtuk" ezúttal nemcsak hamisan, hanem szánalmasan visszhangzik.

Mint említettem, szerintem sokkal fontosabb, hogy játékban tényezők lettünk, mint az, hogy mondjuk megvertük Ausztriát. De azért egyet szögezzünk le: ennél az Eb-nél nagyszerűbb dolog 30 éve nem történt a magyar futballban, amely ettől összességében még nem lett jobb, de végre őszintén hihetjük, hogy lehet jobb.