Gyerek, játék

Bódi Csaba

„Az edzés nem gyermekmegőrző hely. A szülőnek, nagyszülőnek az a feladata, hogy időben hozza el a fiatalt, majd vigye haza. A hozzátartozónak semmi keresnivalója nincs a gyakorláson.” Iménti gondolatokkal anno közönségtalálkozón szembesítette a megjelenteket a 23-szoros magyar válogatott kapus, Géczi István. A Ferencvárosi TC labdarúgó-csapatával ötszörös bajnok hálóőr 2018-ban bekövetkezett halála előtt a XV. kerületi Ifjúsági és Sportközpont vezetőjeként is rengeteg tapasztalatot szerzett az utánpótlás-nevelés terén. Fent idézett útmutatása már nem volt haszontalan, ha néhány embernél értő fülekre talált. Valószínűbb azonban, hogy szülőként sokan még nem jutottak el a felismerésig – vagy nem nem mondták el nekik teljesen világosan az adott klub részéről –, hogy azzal tesznek jót csemetéjüknek, ha az edzést meghagyják neki. Tovább görgetve ezt a fonalat, érvényes ez a mérkőzésen, versenyen történő apai, anyai jelenlétre és viselkedésre is.

Az előbbiek miatt nagyon gyorsan népszerűvé vált az Örömmel az iskolában közösségi oldal bejegyzése. Az írás gyermekszemmel világít rá a csemeték számára fontos lényegre a sportolás kapcsán. 

Miközben a szülő rendre azt kérdezi fiától, lányától, hogy győzött-e csapatával és lőtt-e gólt, addig a gyerek nem vágyik egyébre, csak önfeledt játékra.

Végkövetkeztetés és figyelmeztetés gyanánt érdemes megjegyezni: hasznosabb azzal kezdeni az érdeklődést, hogy a gyerek miként érezte magát, mert ez sokkal többet jelent a lelkivilág és a fejlődés terén. Az már sajnálatos felismerés, hogy sokszor nem a gyereket kell nevelni, hanem a szülőt.

Tapasztalt testnevelői vélemény szerint rendkívüli mérvadó, hogy mit hoz otthonról a gyerek. Ezen a téren óriásiak a különbségek egy adott városon belül attól függően, hogy lakótelepi vagy belvárosi iskoláról van szó. Apropó, iskola! Örvendetes, hogy a 2023/24-es tanév már úgy kezdődött, hogy a Magyar Diáksport Szövetség hozzányúlt a versenyrendszerhez. Alsó tagozatban igyekeznek a versenykényszert kivezetni, vagyis akiket stresszel, hogy nem nyernek versenyt, vagy nem érnek el helyezést, azoknak ez ne jelentsen kudarcélményt. Ezért fesztiválokkal és egyéb rendezvényekkel próbálják őket bevonni a diákolimpiai mozgalomba. A célt az élménynyújtás adja, ami esetleg motivációt jelenthet nekik a későbbiekben.

Fájdalom vagy sem, a mozgás öröme önmagában már nem vonzó. De, ha már megvan, azt legalább ne rontsuk el.