Diáktársak voltak - Jó hangulatban telt az 50 éves osztálytalálkozó

Goda József és Banai Ferenc szervezői munkájának eredménye, hogy a 19 fős osztályból szép számmal, 12-en megjelentek az eseménye. Sajnos öt osztálytársuk nem lehetett közöttük, rájuk emlékeztek, amikor kilátogattak a temetőbe és koszorút helyeztek a sírjukra. A találkozón a szervezők köszöntése után Kutrovácz Magdolna üdvözölte a résztvevőket, majd az összejövetelre ellátogatott tanítók, Boros Miklósné egykori osztályfőnök és Csinos Ferencné beszélt röviden az elmúlt ötven esztendő történéséről.

Ezt követően a nosztalgikus alkalmon részt vevő tanulótársak tartottak rövid beszámolókat, melyekből kiderült, mit értek el az életben az elmúlt öt évtized alatt. Banai Ferenc életpályájának ismertetése után mint méhész minden osztálytársát megajándékozta egy kis üveg mézzel, melynek címkéje stílszerűen az 1967-ben végzett osztályt ábrázolta. Az ajándék találó volt, mindenki örült a ked-ves, édes emléknek. Az egykori diáktársak a vacsora után megnézték régi iskolájukat, és sétát tettek a Tapolca Forrás Tanösvényen.

A kultúrházban tovább folytatódott a nosztalgiázás, nagyon sok élmény került elő, szép emlékek maradtak meg az osztályról, az iskoláról és a tanítókról. Végül álljon itt egy Madách Imre-idézet útravalónak: "Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, / Remény, csalódás, küzdelem, bukás, / Sírig tartó nagy versenyfutás. / Keresni mindig a jót, a szépet, / S meg nem találni - ez az élet."

Somogyi Zoltán