Az elődök nyomában

A 2000 éves múltra visszatekintő város neve Augustus római császárra utal. A nagy hódítók előtt a kelták telepedtek le itt, a Lech és a Wertach folyók összefolyásánál. A rómaiak Kr. előtt 15-ben katonai tábort létesítettek, majd az Augusta Windelicorum nevet adták a településnek. Az egykori fórum romjain jött létre Augustaburg püspökség, 955-ben jelentős események zajlottak: a nagy hatalmú Ulrik püspöknek sikerült kibékítenie Nagy Ottót és fiát, Lintolfot: jelezte nekik, ahelyett, hogy egymással viaskodnak, célszerű lenne erőiket egyesíteni és a város határaihoz érkező, kalandozó magyarokat megállítani.

Az összevont hadak Lech mezején legyőzték a mieinket. A diadal a püspökség tekintélyét és hatalmát módfelett megnövelte, az elkövetkező két évszázadban a város folyamatosan fejlődött. Ebben közrejátszott remek fekvése, ugyanis Itáliát a Karoling hatalmi központokkal összekötő utak metszéspontjában helyezkedett el. A 11. században kereskedelmi központ lett, 1276-ban Habsburg Rudolf jóváhagyta Augsburg szabad birodalmi városi rangját, a városfalakon belül a céhek 1368-ban kiadott törvénykönyve alapján a rendkívül gazdag polgárok - például a Fugger család - irányítottak. 1500-ban a német ajkú világ legnagyobb városának számított, az akkori léptékkel igazi világvárosnak, 50 ezer lakosával.

A helyiek - főként a Fuggerek - által befizetett adók jelentősek voltak I. Miksa és V. Károly császár uralkodása idején. A fentebb említett família volt a kontinens leggazdagabb kereskedőcsaládja, a kincstárnak juttatott pénzekkel váltották meg a kereskedés és a bányászat jogát. A kézművesek a középkorban rendkívüli elismertségre tettek szert, fogalommá vált az itt gyártott penge, ötvösmunka és az augsburgi óra, de a textilipar és a könyvnyomtatás is. A fejlődés nem állt meg, 1897-ben itt állították munkába a földgolyó első dízelmotorját. A második világháború érintette Augsburgot is, de a pusztítást gyorsan kiheverte.

A belváros szélén parkolunk, közel a Szt. Ulrik és Afra-székesegyházhoz, Svábföld utolsó, késő gótikus építményéhez. A főutcát lezáró dombon található épületegyüttes a szent asszony, Afra sírját rejti, aki 303-ban az utolsó nagy keresztényüldözésnek lett az áldozata. A főhajó építését 1467-ben kezdték el, a szentély alapkövét 1500-ban rakta le I. Miksa, az építkezés 104 éven át tartott. A tornya ugyan már állt 1594-ben, de a gótika jegyeit már csak nyomaiban foglalja magában.

A mellette álló Szt. Ulrik-templom 1300-ban még vásárcsarnokként funkcionált, 1457-ben lett imaterem, barokk homlokzatát 1710-ben nyerte el, a kagylóból kinövő, kis, hagymakupolás homlokzati toronnyal.

A kellemes, korai tavaszias napsütésben a városháza felé sétálunk a főutcán, a Maximilianstrassén, csúcsos homlokzatú, elegáns polgárházak, valamint egykoron fényűző paloták között. Néhány percet időzünk a holland Adriaen de Vries által 1599-ben készített Herkules-szökőkútnál. Innen már látható a városháza, amely a legnagyobb a környéken. Öt éven át épült, 1615-től, kilencemeletes főhomlokzata 57 méteres, reneszánsz, de a két tornya már kora barokk. A hátsó, keleti homlokzat földszinti ablaksora fölé a korábbi városháza 1365-ben alkotott, domborműves címerkövét helyezték a precíz építőmesterek.

Az épülettől alig néhány méterre áll a város jelképe, a 78 méter magas Perlach-torony, amit a városházához hasonlóan Elias Holl tervezett és épített. Munkásságát elismerték, egyéb jelentős épületek tervezésével is megbízták. Ő irányította a szintén a téren található Új Épület, azaz a Neuer Bau, valamint kicsivel távolabb, a Barfüsserstrasse északi oldalán 1609-ben emelt hentescéh reneszánsz székházának munkálatait is.

Holl 1614-ben kapott megbízást, hogy új városházát emeljen. A tér túloldalán keskeny homlokzatú polgárházak sorakoznak, észak felé haladva érjük el a Frauentorstrassén található, 994-től 1065-ig épített, román stílusú bazilikát. Két tornya, nyugati szentélye és felmagasított hajója ebből a korból maradt fenn. A dóm (Hoher Dom) elődje a Karoling-dinasztia uralkodása idején, 807-ben felhúzott épület, a város első temploma volt.

Bandukolunk vissza az autónkhoz, a Shaezler-palotában hosszasan időzünk, majd egy jelentős házat még megtekintünk. Sőt, ez nem is pusztán épület, hanem több, középkori ház összekapcsolásával kialakított épületegyüttes, a Fugger. A korábban már említett dúsgazdag bankár- és kereskedőcsalád nem pusztán saját vagyonát gyarapította, a korban meglepő módon szociális lakásépítéseket is végrehajtott. A Jakobervolstadt nevű régi kézművesnegyed őrzi emléküket. Az alapító, Jakob Fuggerei 1516-ban meghagyta végrendeletében, hogy a szegény katolikus családok minimális összeg fejében lakást bérelhetnek itt.