Erődlátogatás Galíciában

Decemberben ezen a vidéken, a Podkarpackie vajdaságban kirándultunk. Miskolcot, Kassát érintve, a Beszkideken, illetve a Duklai-hágón jutottunk a Galíciaként is ismert területre, amivel Lengyelország 1772-es felosztásától az 1918-as újjászületésig egy birodalomhoz tartoztunk.

Az elsőként a Trzcinicában lévő Karpati Troja nevű archeológiai skanzennél álltunk meg. Több rétegben kiásott 160 ezer lelet alapján, eredetit utánzó környezetben, méretben, valamilyen tevékenységet végző bábukból készített élőképekkel, diorámákkal mutatják be, hogyan éltek itt egyes korokban az emberek.

A következő nagyobb állomásunk Rzeszow, Podkarpackie fővárosa volt. A 163 ezer lakosú település a Wislok folyó két partjára épült, ahol a sík, fás Sandomierz-medence a Kárpátok nyúlványaival találkozik. Nagyon hangulatos a város korzója, az egykori Mágnások útja.
A lakóházak elsősorban a 19. században épülhettek, volt néhány nagyon szép szecessziós épület is. Az utca közepe táján található a 17-18. században épített Szent Kereszt-templom. A belseje a rokokó túldíszített stílusában készült, sok-sok aranyozással és más élénk színű díszítéssel. Az utca északi végét a tizenötödik század elején épült, gótikus szentélyű, később jelentősen átalakított plébániatemplom és különálló haragtornya zárja.

Innen alig száz méterre van a város legszebb része, az óvárosi piactér, a Rynek, a 16. század végén épített városházával. Többször átalakították, de így is nagyon érdekes hangulatot ad a régi házakkal körbevett térnek. A tér alatt egy 14-17. század között kivájt  pincerendszer húzódik, amit egykor tokaji bor és más áruk tárolására használtak, később az ellenség elől búvóhelyet találtak benne. Az utóbbi években föld alatti múzeumot, sétautat alakítottak ki belőle. 

Rövid időre megálltunk a Polmos vodkagyárhoz kapcsolódó lancuti alkoholmúzeumban. A 18-19. századi eszközök megnézése mellett "élőben" is megismerkedtünk a gyár érdekes ízesítésű likőrjeivel. A  keserű gyógynövényeken kívül rózsa, kávé, mandula, tejszín, méz, csoki, kókusz, meggy, feketeribizli szerepelt a választékban  amire utólag vissza tudtam emlékezni.

Kirándulásunk másik nagyobb állomása az ukrán határ közelében fekvő Przemysl volt. Az első világháború fontos csatái, Svejk, a derék katona kalandjai vagy a Redl ezredes című film kapcsán biztosan ismerősen cseng a neve. A San-folyó partjára épült város a Krími háború után vált fontossá, amikor az osztrák hadvezetés úgy döntött, hogy egy hatalmas erődrendszert építenek ki a környékén. Pénz híján nem készült el teljesen az építmény az első világháború idejére, de így is a harmadik legnagyobb erődrendszerként tartják számon Európában.

A külső gyűrű kerülete 45 kilométer hosszú, 17 főbb erődítményből, a belső vonal 21 erődítményből állt. Az erődöket futóárkok kötötték össze. Az I. világháború kezdetekor közel 130 ezer katona védte - köztük sok magyar -, ezer felett volt az ágyúk száma, 14 ezer a ló, amiknek nagy részét később megették, amikor a második orosz ostrom alatt nem jutottak élelmiszerhez. Az erődöt 1915 március 23-án adták fel, miután az élelmiszer teljesen elfogyott. A feladás előtt a fontosabb részeket és a hadiszereket felrobbantották.

Később egy rövid ostrommal visszafoglalták az oroszoktól, de az igazi jelentősége megszűnt. Az egyik erődöt élőben is megnéztük. A pusztulás ellenére is érzékelni lehet a hatalmas méreteket. Jobb időben kijelölt bicikliúton lehet bejárni az egészet. A helyi nemzeti múzeumban nagy kiállításon mutatják be az erődrendszer építésének és az ostromoknak a történetét.

A városban érdekes harang- és pipakiállítás látható egy barokk óratoronyban berendezett múzeumban, és Svejkkel is összefuthatunk a főtéren ücsörgő szoboralakként vagy az "Alázatosan jelentem" nevű vendéglő pincéreként.
Nekünk most ennyi fért a rövid kirándulásba.