Veszprémi választás - Bemutatkozik Bősze Ferenc ügyvéd, független képviselőjelölt

– Bősze Ferenc ügyvéd vagyok. 1976-ban – az egyetem elvégzése után – költöztem családommal Veszprémbe, azóta itt élek, itt is praktizálok. Negyven éve élek házasságban, három gyermekünk született, akiktől kilenc unokát kaptunk „ajándékba”.

2004 óta jelennek meg a közélettel foglalkozó írásaim a Naplóban, s ügyvédként is egyre több olyan megbízást kaptam, amely közügyeket érintett, a sérelmet szenvedett emberek kisebb-nagyobb csoportját képviselve a mindenkori városvezetéssel szemben, függetlenül attól, melyik párt(ok) volt(ak) hatalmon. Képviselőjelöltként csak a pártoktól vagyok független, de attól az értékrendtől nem, amelyet írásaim és munkám során követtem. Ma már mindent átjár a korrupció, a politikusok hiteltelenné váltak, a demokrácia eresztékei recsegnek-ropognak – s ami a legfájóbb –, az emberek tudatába újra beépült a félelem.Azért vállaltam a jelöltséget, mert meggyőződésem, a pártok jelöltjei, támogatottjai nem alkalmasak a kivezető út megtalálására, mert egymással vannak elfoglalva, a „ki-kit győz le” fontosabb számukra, mint az ország érdeke.

Bősze Ferenc ügyvéd független jelöltként indul a választásokon

Javítana a helyzeten, ha a parlamenti frakciók bármelyike is egy fővel bővülne, s eggyel többen nyomnának gombot vezényszóra? Huszonöt éve folyik az ígérgetés, s közben országunk az alapokat is veszélyeztetve eladósodott, a lakosság jelentős része elszegényedett. Gróf Andrássy Gyula – a kiegyezés utáni magyar kormány miniszterelnöke – szavait tartom irányadónak: „Ígérni nehéz, megtartani könnyű”.

Jellemző, a képviselőjelöltek kampányszövege ma is tele van „ígérettel”, hitegetéssel. Könnyen teszik, egyrészt nem kéri rajtuk számon senki, másrészt olyat ígérnek, amit nem ők teljesítenek.

Mit lehet függetlenként ígérni? Azt, hogy élek mindazokkal a lehetőségekkel, amelyekre egy országgyűlési képviselőt a törvény feljogosítja. S ez nem kevés.

Ki tud kényszeríteni válaszokat, amelyek a tisztánlátást segítik, a „tiszta viszonyok” pedig a helyes irányhoz szükségesek, amelyről a Fidesz letért, az MSZP pedig annak idején rá sem talált.

A Fidesz programja a hatalomra jutásakor többségi akaratot testesített meg, de a hatalmi arrogancia „gőzében” eltévedt, s a megválaszolandó kérdésekre egyre többször ad „rossz választ”.

Az MSZP még az alapvető kérdések feltevéséig sem jutott el regnálása nyolc éve alatt, s amikor szembesíteni akarta magát a valósággal, a „köz” már nem hitt neki.

„A császár új ruhája” mesében is elégséges volt egy kisfiú őszintesége, s bátorsága, hogy szembesítse a „tömeget” a meztelenséggel.

Ennyi az én ígéretem, nem több, de nem is kevesebb.