Egy lakótelep története

Záró rendezvényéhez ért a szociális városrehabilitációs projekt keretében megszervezett helytörténeti előadássorozat Veszprémben. Az esemény helyszíne immár az újonnan átadott Agóra Veszprém multifunkcionális kulturális központ volt.

Szegedi József helytörténész szerint a Jutasi úti lakótelepre átkeresztelt városrész élete ellentmondásos és sokszínű ma is
Fotó: Szám Dorottya

Szegedi Józseftől megtudtuk, hogy az ezredforduló alkalmából kisfilmet készített a lakótelep történetéről, amely 1960-ra nyúlik vissza. Korábban ez a terület sosem volt beépítve, táborállásnak nevezték a veszprémiek. Ennek megfelelően az első térképeken a lakótelepnek és az építés tervének nyoma sincs, katonai épületek foltjai láthatóak csupán. A népgazdaság negyedik ötéves tervének keretében a hatvanas években 3600 lakást terveztek építeni, de a konkrét építőmunka csak a hetvenes években kezdődött. Egyidejűleg készültek el az egészségügyi és gyermekintézmények, később az épületek körüli zöld terek. Szövetkezeti lakások, cserelakások és szociális bérlakások kaptak helyet a lakótelepen, amelynek nevét a rendszerváltást követően, 1991-ben Jutasi úti lakótelepre változtatta az önkormányzat. A bérlőknek 1993-ban lehetőségük nyílt a lakás megvásárlására, amellyel sokan éltek. Ezt mutatják az adatok: míg 1993-ban még 4677 bérlakás volt, addig ez a szám 1998-ra a töredékére, 552-re csökkent. Közben jelentősebb tulajdonosváltások is történtek, a lakók fele elköltözött. Nőtt az átlagéletkor, mialatt a korszerűsítések hiányában romlott az épületek műszaki állapota. - Kijelenthető, hogy a lakótelep elszegényedett, a korábbi aktív közösségek jelentős része felbomlott - fogalmazott Szegedi József.

Ma lakótelepen él minden harmadik veszprémi. Összehasonlításképpen országos szinten ez minden ötödik polgárra igaz.

- Ellentmondásos és sokszínű a lakótelep élete ma is. Míg a városrész története jól dokumentált, addig gondot okoz, hogy az itt élők helyzetéről, sorsáról, életkörülményeiről keveset tudunk. Szociológiai tanulmányok híján így csupán a megélt eseményekre és az itt élők emlékeire támaszkodhatunk - tette hozzá a helytörténész.