Ólombetűkből öntik ki nyomdászok szobrait

Az ötlet a megyeszékhelyről származó Faludi Viktóriától származik, aki a szakma egyik jelentős helyi képviselőjétől, Godzsa Zoltántól kapott több mint százkilónyi alapanyag-segítséget.

Godzsa Zoltán veszprémi nyomdász idén bezárta vállalkozását. (Erről és gazdag pályafutásáról lapunkban is olvashattak.) Ötven évet töltött el a szakmában, a nagy múltú, 230 esztendőre visszatekintő veszprémi nyomdászat történetét gyűjtőként is szenvedéllyel követi. Igyekezett a muzeális értékű gépeket, felszereléseket, fából készült szedőszekrényeket, fotókat, dokumentumokat megmenteni az utókornak. Miközben ezen és egy veszprémi nyomdászati múzeum létrehozásán fáradozik, vállalkozásának megszüntetésekor találkozott a Veszprémből elszármazott, a nyomdászathoz ezer szállal kötődő Faludi Viktóriával – vele és édesapjával is együtt dolgozott egy ideig -, a Magyar Grafika című újság főszerkesztőjével. Ők az országban egyedülálló módon indították el betűfémmentő akciójukat, hogy a nyomdászat múltját jelentő Gutenberg-katonákból beolvasztva ne akkumulátorlemez vagy vadásztöltény készüljön, hanem maradjanak meg mesterségbeli emléknek, ereklyének, egy szakma történetének hordozóinak.

Godzsa Zoltánnak volt bőven ólombetűje a nyomdájában, hiszen még tavaly is kapott olyan felkérést, amelynek keretében elővették a régi technikát és beindították magasnyomógépüket. Ennek a különleges élményét, a betűszedés rejtelmeit, varázsát, emlékeit ma már kevesek ismerik. Időutazás ez a nyomtatott kommunikáció történetében.

A veszprémi nyomdász több mint százkilónyi ólombetűt ajándékozott Faludi Viktóriának, aki megkereste Józsa Lajos szobrászművészt. Ő alkotta a debreceni Alföldi Nyomda udvarán álló Huszár Gál-szobrot. Arra kérte, hogy egy sorozat első tagjaként készítse el Böszörményi úton álló szobrának kicsinyített mását, amelyet egyedi sorszámmal, díszdobozba helyeznek el, és mellékelik hozzá a Huszár Gál munkásságáról szóló egyedi, kézi kötéssel készített könyvet.

Ebben V. Ecsedy Judit és Bánfi Szilvia, a Magyar Grafikában rendszeresen publikáló két kutató, a magyar nyomdászattörténet jeles szakírói voltak a segítségükre. Így jött létre a kollekció, amelyből a tervek szerint 100 sorszámozott példány készül a közeljövőben. Információink szerint öt került eddig Veszprémbe, egyik természetesen Godzsa Zoltánhoz.

Faludi Viktóriától megtudtuk: fontos számukra, hogy a nagy elődökről, példaképekről, a nyomdászat fejlődéséhez, megőrzéséhez hozzájáruló személyiségekről így is megemlékezzenek, éreztetve annak súlyát, üzenetét, hogy mit jelent és jelentett nyomdásznak, a betűk őrzőjének lenni. Édesapja, Faludi Ferenc a veszprémi nyomdában dolgozott, így a családi hivatás folytatójaként ő is itt ismerkedett meg ezzel a mesterséggel, majd később nyomdamérnök lett.

Az ólombetűk pedig így a továbbiakban a tervek szerint átalakulnak, átlényegülnek majd Kner Izidor kiadóvá, a magyar nyomdászat, könyvkötészet kiemelkedő személyiségévé, Hess Andrássá, az első magyarországi nyomtatott könyv készítőjévé, s Misztótfalusi Kis Miklós nyomdásszá, betűmetszővé.

Gutenberg katonáinak időtlenül álcázott seregévé. A betűk őrzőjévé.

NÉVJEGY

Huszár Gál, Gallus Anaxius (1512. október 16. – Pápa, 1575. október 23.) reformátor, nyomdász, énekszerző, evangélikus szuperintendens. A Heidelbergi káté magyarra fordítója, a debreceni nyomdászat alapjainak lerakója. Beszélt görögül, latinul, héberül és németül, emellett zenei ismeretekkel is rendelkezett. Pápai nyomdáját, tipográfiai készletét fia, Huszár Dávid örökölte, aki apját megelőzve, 1573-ban érkezett a dunántúli városba, s hamarosan az 1531-ben alapított iskola rektora lett. Huszár Gál 1575-ben a pestis áldozatává vált. Sírja nem maradt fenn, mivel a régi temetőt később felszámolták.