Angyalka hiánya

Viszont új házba költöztek a lakóparkban, amivel elégedettek, három szobás ez is, mint a másik, amit az áradat elvitt. Lassan minden a helyére került. A két kislány (12 és négy évesek) egy szobán osztozik, a nyolcéves Gergő egyelőre egyedül birtokol egy szobát.

- Türelmetlen vagyok, szeretném minél előbb a kezemben tartani a kicsit - ismeri el Erzsébet. Ajkán szeretné világra hozni a kórházban.

A nagyobb gyerekek maradtak az ajka-tósoki iskolában, ahol már megszoktak, szeretnek oda járni, mondja az édesanya. A tragédiát mindannyian nehezen dolgozzák fel. A kisebbik lánynak, Dórikának hisztériás rohamai vannak, a nagyobbik is szorong. A két nagyobb gyerek nem hajlandó Angyalkáról beszélni, nehogy fájdalmat okozzanak, csak a kicsi emlegeti. Nincs olyan nap, hogy ne kerülne szóba és ne tépné fel az emlékezés a fájó sebeket.

Az évfordulótól tart is egy kicsit Erzsébet. - Angyalka hiányát érezzük. Tavaly csináltattam  csokrot az emlékműhöz, másnap valaki ledobta. Ezért idén csak a kislánynak csináltatunk koszorút az emlékműhöz, meg a temetőbe. A többieknek csokrot köttetünk. Én a nagy hasammal már nem igazán tudok mozogni, nem vágyom a megemlékezési ünnepségre. Dórikával is nehéz lenne.

A nagyobb lányt pszichológushoz hordják, mert nem dolgozta fel még a történteket. A férj továbbra is Ajkán dolgozik, öntő előkészítőként. A vörösiszap-okozta sebek behegedtek, de a helyük látszik és időjárás-változáskor nagyon viszketnek.

A bíróság 50 millió forintot ítélt meg a családnak, de abból még semmit nem láttak, hamarosan újabb tárgyalás lesz az ügyben. "Bár ez rajtunk már semmit nem segít", jegyzi meg az asszony. A pénzt a gyerekek jövőjére, taníttatására fordítanák.

Soha meg sem fordult a fejükben, hogy elhagyják Kolontárt, mondják. - A két kicsi ide lett eltemetve (a tragédia előtt is elveszítettek egy gyermeket, a szerk.), úgyhogy nem mennék el semmi pénzért. Így bármikor lemehetünk hozzájuk.

Vidámabb téma is akad: elkezdték építeni a melléképületet, a család fát, virágot ültet. Új életük színhelye egyre szebb. Talán a lelkük is gyógyírt talál egyszer.

Dossziénk az iszapkatasztrófa híreivel

Kapcsolt anyagainkban olvashatnak a Juhász családról