Kitüntették Varga Tibort

A kitüntetett elmúlt három évtizedes munkássága egybeforr a bakonyi kisváros létével, fejlődése elválaszthatatlan személyétől. 1994-ben került az újonnan várossá lett településre, családjával itt telepedett le. Tanácstitkárként, jegyzőként dolgozott, 1994-2002 között polgármester volt, e minőségében ellátta a kistérségi önkormányzati szövetség és társulás vezetői tisztét. A megyei területfejlesztési tanács tagjaként több százmilliós fejlesztési forráshoz juttatta a térség településeit. Városvezetőként az itt élő emberek és közösségek mindennapjainak ismerője, része, alakítója, meghatározó, véleményformáló személyisége volt. Magánemberként is részt vett minden kezdeményezésben, amelyről úgy ítélte meg, hogy előbbre viszi a fejlődést és a polgárok életét teljesebbé teszi. Hosszú évekig a városi sportegyesület elnöke is volt. Munkásságát elismerő sorokkal méltatta Karl-Heinz Schäfer a kisváros német testvérvárosának előző polgármestere.

Kiemelte, dr. Varga Tibor az immár huszonöt éve fennálló partnerkapcsolat egyik mozgatórugója, motorja volt, a közös munka során kapcsolatuk barátsággá vált. A finnországi Nivala vezetői is gratuláltak a díjhoz. Az elismerő oklevelet aláírták az eddigi zirci Díszpolgárok és Pro Urbe címmel kitüntetett személyek és közösségek vezetői, valamint az adományozással egyetértő magánemberek. Detre Ferenc, a díjalapító civil szervezet egyik kezdeményezője átadva az oklevelet elmondta: „Legyen ez figyelmeztetés az öt évre választott döntéshozónak és követőinek a jövőre vonatkozóan, hogy az ő zsebükben sincs ott a bölcsek köve” – utalva arra, hogy korábban az önkormányzati képviselő-testület levette napirendről, majd elutasította a civilek javaslatait a városi kitüntetések vonatkozásában.

A kitüntetett elmondta: „Óriási megtiszteltetés, nagyon fontos és értékes számomra a kitüntetés, mert nem a hatalmon lévőktől kaptam, hanem önöktől, zirci polgároktól. Itt Zircen váltam igazán felelősségteljes emberré, ezt képességeim szerint igyekeztem a városnak meghálálni, és az összes emberi hibámmal, erényemmel a települést szolgálni. Feladatra vállalkoztam és nem politikai játékokra. Az az ember voltam, aki azt vallotta és vallom most is, hogy nincs olyan talpalatnyi hely, legyen az utcasarok, Rákóczi tér, városszéli söröző, ahol ne lehetne a város dolgairól érdemlegesen gondolatokat cserélni. Hiszem, így kellene most is csinálni, nem úgy, ahogy azok csinálják, akiket most fölszenteltek pár évre. Köszönöm azoknak is, akik az évek során mellettem álltak.”