A polgárosodás lépcsőfokai - A Gimnázium Zirc nem akarta Münnich Ferenc nevét viselni

Ötvenéves érettségi találkozót tartottak a gimnáziumban az 1966-ban végzett öregdiákok. Az együttlétre harmincketten jöttek el, egykori igazgatójukat, Csudai Bertalant kedves népdalával köszöntötték, megható volt, amint szólt a dal: Megkötöm lovamat piros almafához

Óriási dolog volt az akkori községben a középiskola alapítása, mert a település fejlesztéseit klerikális fészeknek bélyegezvén nem támogatták. Az oktatás helyszíne kezdetben az általános iskola, majd az apátság volt, az első évfolyam az új épületben 1970-ben érettségizett.

Az első években közös igazgatás volt, az általános iskola igazgatója Barna Lajos látta el e feladatot, majd a harmadik évtől a pápai Türr gimnáziumból jött Csudai Bertalant bízták meg.

Az emlékezés pillanatai, balról Csudai Bertalan, volt igazgató, jobbról Nádasi Elemér hajdani tanár. Diákok, tanárok ma is öregbítik hírnevét ötvennégy éves iskolájuknak
Fotó: Müller Anikó Hanga

- Meggyőződésem, hogy a település életében a polgárosodás egy lépcsője volt a gimnázium és az első érettségiző osztály. Különlegesség, hogy hosszú ideig az általános iskolában voltunk, a folytonosság a pedagógiában nagyon lényeges dolog, nem véletlenül van itt a találkozó is. Erős megyei kontroll alatt álltunk, érettségire a megyei művelődési osztályról a rettegettként, mumusként emlegetett elnök jött ki, de nem tudtak belebuktatni bennünket. Jó, erős osztály volt az első diáksereg. Jó lenne szervezni az öregdiákoknak egy találkozót. Ahogy Igló vagy Selmecbánya iskolaváros lett - ugyan Zircnek van még út felfelé a grádicson -, de a gimnázium alapításával belépett az iskolavárosok sorába, mondta.

A politika jelen volt a háttérben, erősen javasolták, vegyék fel a Münnich Ferenc nevet, de ezt Csudai igazgató úrnak sikerült kivédeni, azt mondta, ők maradnak Gimnázium Zirc. Fél évszázad múlt el, hogy elballagott a legendás első érettségiző csapat. Megérkezvén egykori iskolájukba, osztálytermükbe, akik rég nem találkoztak, fürkészték egymást, ki kicsoda, de mintha tegnap váltak volna el, mesélték a sztorikat, emlékeztek az órákra, tanárokra, egymásra. Mindenki beszámolt életútjáról. Volt, aki elmondta, mi tapostuk ki az utat , vagy a színvonal megvolt, mindegyikünkből lett valaki , ma is az itt elsajátított magyar irodalom tudásomból merítkezem . Megdöbbentő vallomást tett egyikük, elmondta, neki, a parasztgyermek számára ez kitörés volt egyfajta életformából, ha nincs, és éppen akkor nincs e lehetőség, nem lett volna belőle az, amivé vált.

Szóltak az alma máterben kapott indíttatásról, az életre szóló útravalóról, arról, hogy falusi kislányokból - sokan jártak be a környező bakonyi településekről - itt értek értelmes fiatal felnőtteké, arról, hogy összetartást, szeretetet tanultak, meg mindent, ami kell az élethez. Sokan kiemelték igazgatójuk szerepét, aki a magyart tanította. Valaki elmesélte, unokájának az iskolában nemrég kétszáz szót kellett leírnia, emlékezett, Csudai tanár úr fogalmazást adott fel házi feladatként. Megkérdezték, mennyi legyen, minimum tíz oldal, hangzott a válasz 1965-ben.

Volt, aki úgy megtanulta a verselemzést, hogy az egész lépcsőházból hozzá jártak a diákok segítségért. Más az első irodalomórát idézte, aminek szenvedő alanya volt, mert a tanár úr felcsapva a naplót, őt választva kérte, beszéljen Petőfi munkásságáról. Mindent elmondott, ami a tankönyvben volt, Csudai tanár úr azt mondta, ez mind helyes, de ez nálam csak kettes. Akkor jelölte ki az utat, fogalmazott ma ez az öregdiák. Irodalomból nemcsak a klasszikusokat tanulták, így eshetett meg, hogy ballagási meghívójuk mottójául Csoóri Sándor sorait választottak: El kell indulni minden útra, az embert minden úton várják. Nincs halálos érv a maradásra, csak a találkozásra s a kalandra . Igazgatójuknak mindenkihez volt személyre szabott, egy életre szóló útmutatója. Nagyon sokan elmondták, hatására, példája nyomán választották a pedagógusi, népművelői hivatást, (e sorok írója is). Megfogalmazták, büszkék magukra, egykori iskolájukra.

És sorolták, lett belőlük pedagógus, óvónő, jogász, ápolónő, műszaki-, és agrárértelmiségi, orvos, népművelő-könyvtáros, villamosmérnök, rendőrtiszt, élelmezésvezető, bérelszámoló, tb-ügyintéző, könyvelő. A zirci gimnázium - ma III. Béla nevét viseli - büszke lehet öregdiákjaira. Példát, mértéket, értéket mutatnak, ma is.

Volt egyszer egy legendás Zirci Gimnázium, kiváló tanárokkal, Csudai Bertalannal, Beke Gyulával, Tóth Gyulával - a Professzorral - Hajnóczy Gáborral, Tóthné Emi nénivel, Jeney Ilonával, Bagoly Lászlóval, dr. Mitinszky Rezsőnével, Nádasi Elemérrel - aki osztályfőnökük is volt egy ideig - Homonnai Jánossal és feleségével, Bakó Ferenccel és feleségével, Szabó Annával, dr. Nagy Józsefnével, Árpásyné Kiss Lenkével, Várfi Gabriellával. Egykori növendékei megalapozták, nevét öregbítik ma is az ötvennégy éves iskolának.