A fülemülesitke dala

Megpillantani igen nehéz, mert alacsonyan az avas gyékény és nád között, egér módjára surran. A tihanyi Külső-tónál, a nádas szélénél meghallom az első tavaszi lágy éneket, a gyékényes sűrűjéből jönnek a dallamok. Az ének szép lassan belopózik a lelkembe, feltöltve azt melegséggel. A fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) március első heteiben érkezik haza téli szállásáról. Könnyű a dolga ilyenkor a madarásznak, később sokkal több nádi énekes közül lehet mazsolázni, akik a nádasból dalolnak.

A fülemülesitke lágy énekét sokkal könnyebb elkapni, mint megpillantani a rejtőzködő madarat (Fotó: Fotó: Ifj. Vasuta Gábor)

A sitke halkan, szerényen énekel. Ilyenkor mindig megvárom azt a bevezető strófát, amely a fülemüle énekében elmaradhatatlan, a nevét értelemszerűen ezért is kapta. E strófa a "hű-hű-hű" hangokkal adható vissza, amely halkan kezdődik, majd felerősödik. A sitke sűrű gyékényesben megépült fészke nádlevelekből és gyékénydarabkákból áll, amelyeket hosszabb szálakkal a gyékénytövekhez erősít. A párok egymástól nagyobb távolságokra költenek. Hazánkban sehol sem gyakori, legnagyobb számban a Hortobágyon és a Fertő-tónál költ. Megyénk területén, többek között megtaláljuk még Nemeshanyban és a Balatonedericsi Nádasmezőn.