A baglyok törpéje: kuvik

A hely számára táplálékban gazdag, amíg itt állattartás folyik, addig bőven akad számára rágcsáló. Egyenlőre egy madarat láttunk. Nászuk február végén kezdődik, bízunk abban, hogy költeni is fogak. A kuvik tudományos (latin) elnevezése a tudás Istennőjéről Athénétől származik. A magyar elnevezését pedig, hangja alapján kapta.

Kis termetű bagolyfaj, súlya 190 grammot nyom. Röpte hullámvonalú, a harkályokéra emlékeztet. Jellemző rá, hogy nagyon alacsonyan repül, szárnyalása közben szinte érinti a fűszállakat. Hím és tojó között csak méretbeli különbség van, ez azonban csak akkor látszik ha a pár egymás mellett ül, a tojó valamivel nagyobb a hímnél.

A kuvik kistermetű bagoly, régi rossz hírére nem szolgált rá (Fotó: a szerző)

Napjainkban szerencsére már eltűnt a köztudatból a „halálmadár” kifejezés, amivel ezt a kistermetű bagolyfajt illették. Érdekessége, hogy nem csak kitalálásról van szó, hiszen a furcsa elnevezésnek logikus magyarázata is van. A régi időkben, a falusi házakban még csak petróleum vagy gyertya világított. Akkoriban az emberek a tyúkokkal keltek és feküdtek. Éjszaka, csak ott volt világos, ahol nagybeteg feküdt a szobában. A kuvik fő tápláléka a tavasztól őszig tartó időszak alatt rovarokból áll. Köztudott dolog, hogy a lepkéket, bogarakat csalogatja a fény. A rovarokat követve a háztetőn megjelent a kuvik. Ha ilyenkor kuvikolt egyet és éppen a nagybeteg azon az éjszakán hunyt el, senki sem moshatta le a kis bagolyról, hogy ő volt a halál előhírnöke.

Németországban is babona övezte a madarat, az ott élő babonás emberek, hangját „Komm mit”! azaz „Gyere velem!” kiáltásnak vélték. A Dunántúlon ma már ritka fajnak számít.

Magyarországon fokozottan védett faj, eszmei értéke 100.000 Ft.